KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindennapi kenyerünk

Vajda Judit

Unser täglich Brot – német, 2005. Rendezte és írta: Nikolaus Geyrhalter. Kép: Nikolaus Geyrhalter. Szereplők: Claus Hanzen Petz (Claus), Arkadiusz Rydellek (Arkadiusz), Barbara Hinz (Barbara), Renata Wypclow (Renata). Gyártó: Nikolaus Geyrhalter Filmproduktion / 3Sat / Austrian Filmistitut. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 92 perc.

 

A Mindennapi kenyerünk, Nikolaus Geyrhalter dokumentumfilmje nehéz darab: dialógus, szöveg és bármiféle kísérőzene nélkül mutatja be a tenyésztés és termesztés nagyüzemi folyamatait: azt, ahogy a csirkéből és a disznóból hús lesz, illetve TV-paprikát és kígyóubit varázsolnak elő az üvegházból vagy a fóliák alól. Kevés kivételtől (néhány valóban véres és kegyetlen jelenettől) eltekinte azonban mindez semmilyen érzelmet nem vált ki belőlünk. A legtöbb munkafolyamatra ugyanis a tökéletes profizmus, a gondosan kidolgozott hatékonyság a jellemző. A nagyüzemi vágóhíd steril látványa sokkal kevésbé véres és megrázó, mint egy vidéki disznóölésé, a gyümölcsszüretelésben pedig végképp semmi felháborító nincs – éppen ezért a néző elbizonytalanodik: mit is akar neki mindezzel a rendező mondani?

Habár a Miatyánkból kiemelt cím arra utal, az alkotó valamilyen üzenetet akar közvetíteni, a mű kifejezetten oktatófilm jellegű jeleneteit nézve ez erősen kétségessé válik. Geyrhalter becsületes pozíciót vesz fel: nem akar befolyásolni, laissez faire módon meghagyja a szabad döntés jogát a nézőnek, ez azonban egyszersmind azt is jelenti, hogy kicsit olyan, mintha egyáltalán nem akarna semmilyen hatást sem kiváltani. A film néhány emlékezetes képsorát nézve (például amikor a képmező bal oldalán még élnek a csirkék, a jobb oldalon pedig már halottak) ugyan elmerenghetünk azon, hogy egy vágóhídi állat mikor szűnik meg élőlény és mikor kezd el tárgy lenni (mert egyértelműen nem akkor, amikor meghal, hanem sokkal korábban – ha valami, akkor ez kiderül a Mindennapi kenyerünkből), efféle elmélkedésre azonban egy kiadósabb rövid dokumentumfilm is ugyanilyen alkalmas lett volna. A végén már annyira mechanikus és monoton a különféle, ám jellegüknél fogva rendkívül hasonló cselekvések bemutatása, hogy körülbelül a játékidő felétől már csak olyasféle gondolatokat vált ki belőlünk, amik akár köldöknézés közben is eszünkbe jutnának. Talán fontos, hogy megnézzük, amit Geyrhalter mutatni akar, másfél órát azonban kár elrabolni emiatt a nézők idejéből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9225