KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az igazira várva

Vidovszky György

 

Szilveszter éjszaka kívánságok, fogadalmak hangzanak el az egyik rádióállomás magányosoknak szóló műsorában. Mindenki az igazira vár, és azt reméli, hogy az új év új életet jelent majd. A film négy főhősnője is hasonló gondokkal küzd. Savannah (Whitney Houston) szélhámosokra pazarolja idejét; Bernadine két gyermekével egyedül marad, mert a férje elhagyja őt; Robin komolytalan kapcsolatokba bonyolódik; a testes Gloria pedig erőltetetten szeretné homoszexuális barátjában látni a nagy Őt. Csupa kilátástalan és megalázó helyzet egy magát súlyosan komolyan vevő, 130 perces filmopuszban. A négy feketebőrű barátnő hétköznapi történetei mindig megszakadnak ott, ahol már kínosan világossá válik a rövid jelenetek dramaturgiai kidolgozatlansága, hiteltelensége, közhelyszerűsége. Ha a rendező merített volna D. W. Griffith műveiből, akkor a négy sors párhuzamos bemutatása bizonyára pergő, dinamikus filmmé állt volna össze, így azonban a melankólia helyett az álmosság érzését mélyíti el az unalmat egyre „fokozni” tudó alkotás.

Whitney Houston ezúttal – sajnos – nem énekesnőt játszik, így rajongóinak be kell érniük műkedvelő játékával, aminél partnerei alakítása sem különb. A nagyon „kúl”, laza fiúk rap-es mozdulatokkal hadonásznak, a hölgyek pedig boldogságkönnyektől csillogó szemmel néznek át szeretteik válla fölött hamis ölelkezéseikben. Andalító soul-zene, szerelmes dalokat illusztráló klipes kamerabravúrok kísérik a négy hölgy frizuraparádéjával, alsónemű-kollekciójával szolgáló mélyen igaznak szánt amerikai körképet. Gumiszerelem és rágógumi-konfliktusok dolby sztereóban, a Bravo magazin szexrovatának felületességével.

A film végső tanulsága szerint „minden nőnek szüksége van egy férfira”. Az idézett gondolatot bizonyára jól ismerő magányos fiatalokat a film melodramatikus témája érzékenyen érintheti, mégis rosszul teszik, ha párkeresés helyett ezt a filmet nézik meg – egyedül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/02 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=198