KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Internet

Internet

Nyírő András

Lyukas a világháló, szökik az információ.

 

Jobb körökben ma már nem azon vitatkoznak, hogy mi lesz a Gutenberg-galaxis sorsa, hanem arról, hogy mikor váltja fel az Internet, a multimédia a könyvet és a tévét. Sorolhatjuk az érveket: a számítógép kényelmetlen, nem hurcolhatjuk magunkkal az ágyba, fölényes mosollyal utasítanak vissza: jön majd a papírvékony monitor, zsebre vághatjuk, és ott lesz rajta a Világ Teljes Információkészlete. Nem kell majd egérrel vacakolni, billentyűzetet verni, az érzékelő követi ujjunk mozgását, utazhatunk az adattérben. Ma az igazi baj mégsem azzal van, hogy nincs a zsebünkben az Internet, hanem az a probléma, hogy nem tudjuk, mit keressünk, miről mennyi információt találhatunk.

Ha az ember elmegy az Országgyűlési Könyvtárba, akkor nagyjából tudja, mire számíthat, milyen könyveket kereshet. Az Interneten viszont nem ilyen egyszerű a helyzet: egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy milyen információkat találunk, és mennyi idő alatt. Megtudhatjuk például a rövid, de találó http:/www.tiszanet.hu/digital-city/vonat/76.htm címen, hogy a Budapestről Szegedre induló hathúszas gyors 18:36-kor megáll Budapest-Szeméttelepen, de a teljes MÁV-menetrend nincs fent, és így ez az információ, és az összes többi szegedi vonat részletes menetrendje legfeljebb annak jelent hasznos fogódzót, aki rendszeresen, és csak Szegedre utazik.

Ez a bizonytalanság besorolható az Internet többi serdülőkori panaszai közé. A tünetegyüttes jól ismert: a gyors növekedés miatt váratlan helyeken és időpontokban torlódások, szűk keresztmetszetek bénítják az életet. Napilapjaink – internetes helyesírással – soxeretettel tudósítanak arról, hogy a Világhálóján mindennaposak a betörések, adataink nincsenek biztonságban, fürkésző szemek mindent megtudhatnak rólunk. Aztán itt a vírushisztéria, komoly bölcsésztől hallottam, hogy ő csak úgy lépne be az Internetbe, ha két gépe lenne, az egyiken futna az Internet, a másikon dolgozna, hogy még véletlenül se fertőződjenek meg értékes adatai. És mint minden tinédzser, a mi pattanásos Internetünk is mérhetetlenül sokat foglalkozik a tiltott dolgokkal: pornóval, gyerekcsábítással, rút politikai nézetek terjesztésével. Pornót és erőszakot a fentebb emlegetett kábeltévés csatornákon is látok kéretlenül, esti telefonálás alatt, háttérképként. A betörőkkel is együtt lehet élni, ha lassú a háló, az ember azzal nyugtatja magát, hogy gyalog még lassabban jutnék oda. De a bizonytalansággal, az információk kiszámíthatatlanságával már nehezebben boldogulok.

A minap korunk művelt gyermekeként az Oscar-átadás ceremóniáját próbáltam nyomon követni az Interneten. Előzetesen szólt a nagyharang: mindent megtudhatunk majd a nagy cirkuszról. Még a Newsweek is beszámolt arról, hogy az Oscarnak saját kiadványa van (http://www.oscar.com), ahol fényképek, a jelöltek listája is megtalálható. A http://www.mrshowbiz.com címen szavazhattunk a jelöltekre, sőt, megkritizálhattuk a ruhájukat, sminkjüket is. De a díjátadás idején sötét maradt a képernyő. A www.oscar.com-on fél órán keresztül élő adásban, szaggatott, de mégiscsak érthető videóképen közvetítették a sztárok bevonulását, de amikor megkezdődött az ünnepség, megszakították az adást. Nézd csak az ABC-t, és vele a reklámokat! A hírszolgálatokra kellett fanyalodnom, a Microsoft és az NBC tv-csatoma közös kiadványa, az MSNBC (http://www.msnbc.com) címén mindig kiírták, hogy éppen ki kapja a díjat. Az esemény után ezer helyen lehetett képeket, beszámolókat találni, de miután másnap belenéztem a tévéközvetítésbe, elment a kedvem a további turkálástól. A tévé legyőzte az Internetet a nagy szkanderben: már hetekkel korábban lehetett tudni, hogy itthon másnap beszámolnak a díjátadásról, és valóban azt kaptuk, amire számítottunk.

A könyv is nyerésre áll a hálózattal szemben. Márciusban 18 ország kétezer versenyzője vett részt a frankofon műveltségi vetélkedőn. A francia kultúra világnapja alkalmából a francia diákok országos biztosítótársaságának versenyében részt vehetett a világon bármely franciául beszélő középiskolás és egyetemista. Ötven kérdésre kellett választ találni az Interneten, a témák a kultúra, az országismeret, a sport és a francia nyelvterület aktuális hírei köré csoportosultak. A kérdéseket a szervezők a http://worldserver.oleane.com címen tették fel, és minden kérdéshez három tippet is adtak, merre érdemes kutakodni az Interneten. A budapesti Francia Intézetben is indult néhány csapat, köztük voltak olyanok, akik jól ismereték az Internet hatékony keresőprogramjait, az Alta Vistát (http://www.altavista.com), a HotBot-ot (http://hotbot.com) és a legnagyobb internetes katalógus, a Yahoo francia kiadását (http://www.yahoo.fr). A versenyzők a médiatárban dolgoztak, a könyvek, videók, dc-között ültek a számítógépek előtt, és keresgéltek az Interneten. Amikor megérkezett az első fogósabb kérdés: mekkora a golflabda hivatalos mérete, akkor nem vacakoltak, pontosan azzal a mozdulattal, ahogy nagyapáink tették, leemelték a polcról a Larousse-t, és kikeresték a választ.

Az Internet használatához szükséges programokat böngészőknek nevezik, és ez a mai helyzetben pontos elnevezés. Jó néhány megbízható hírszolgálat, adatbázis található már most az Interneten, de a hálórágó 1997-ben elsősorban böngészhet, tallózhat, közben számtalan érdekes, meglepő, izgalmas dolgot találhat. De ha azt akarjuk tudni, hogy mikor indul vonat Siófokra, akkor jobb, ha a bevált módszereknél maradunk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1650