KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csak a baj van veled!

Barkóczi Janka

En liberté! – francia, 2018. Rendezte: Pierre Salvadori. Írta: Benjamin Charbit, Benoît Graffin és Pierre Salvadori. Kép: Julien Poupard. Zene: Camille Bazbaz. Szereplők: Adèle Haenel (Yvonne), Pio Marmai (Antoine), Audrey Tautou (Agnès), Damien Bonnard (Louis). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 108 perc.

 

Yvonne, a fiatal nyomozónő egyedül marad kisfiával, miután férje egy akció közben életét veszti. A köztiszteletben álló zsaru emlékére a városban szobrot állítanak, elneveznek róla egy virágos terecskét, és már majdnem teljesen a mennybe menesztik, amikor egy véletlen folytán kiderül, hogy fényes karrierje mégsem volt egészen makulátlan. Yvonne rájön, hogy évek óta hazugságban élt, a korrupt férfi miatt ráadásul nyolc éve ül börtönben valaki, akit ártatlanul ítéltek el egy soha el nem követett ékszerbolti rablásért. Az asszony megpróbálja jóvátenni a történteket, és szárnyai alá veszi a frissen szabaduló, kissé labilis idegállapotú Antoine-t. Hiába a kölcsönös szimpátia, valódi indokait nem kötheti pártfogoltja orrára, ezzel pedig további galibát okoz. Miközben mindenki azon töri a fejét, hogyan tovább, a gyereknek mesélt esti mesékben az apa alakja szuperhősből piti gazemberré válik.

Pierre Salvadori gyorsan felejthető vígjátéka legfeljebb a színésznők, a rendőrnőt játszó, korábban már a Dardenne-fivéreknél is feltűnt Adèle Haenel és az Antoine hitvesét alakító Audrey Tautou miatt érdekes. Előbbi frissességével, utóbbi laza rutinjával szórakoztatja a nézőt, de még ketten együtt is kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy összeálljon a történet. A cselekmény fárasztóan kusza, a figurák kínosak, az igazán jó poénok olyan ritkák, mint Antoine tiszta pillanatai. A rémisztően közhelyes életigazságok és a szakállas viccek értelmetlen összevisszaságban váltják egymást, és ez az egész filmet érdektelenné teszi. Hiába akad benne néhány jó és finoman megrajzolt pillanat, legalább ugyanannyi másik az ízléstelenség határát súrolja. A ritmusproblémák szétesővé, esetlegessé züllesztik a történetet, amivel összességében az a legnagyobb a gond, hogy az utolsó pillanatig nem derül ki róla, hogy őszinte blődli vagy finom komédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14024