KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Még mindig itt vagyunk

Hegedüs Márk Sebestyén

We’re Still Here – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Ted Geoghegan. Kép: Karim Hussain. Zene: Wojciech Golczewski. Szereplők: Barbara Crampton (Anne), Andrew Sensenig (Paul), Lisa Marie (May), Larry Fessenden (Jacob), Susan Gibney (Maddie). Gyártó: Snowfort Pictures. Forgalmazó: Wolf Films. Feliratos. 84 perc.

 

Az utóbbi évtized során a tengerentúli horrorfilmesek előszeretettel fordultak a műfaj dicső múltjához inspirációért: nem csupán a klasszikusokat kizsákmányoló remake-ek, de a fősodorbeli és a függetlenfilmes szcénát egyaránt magával ragadó retró-hullám terén is. Az elmúlt években az amerikai horror utolsó nagy aranykora, az 1980-as évek iránt érzett nosztalgia hatotta át a műfaj legjelentősebb pénzügyi és kritikai sikereit, legyen szó akár a Hollywoodon kívülről érkező meglepetéssikerekről (Valami követ), vagy a mainstreamet meghatározó stúdióhorrorokról (Démonok között-sorozat).

Ted Geoghegan író-rendező bemutatkozó munkája, a Még mindig itt vagyunk sem csinál titkot belőle, hogy jó harminc-negyven évvel ezelőtti zsánerklasszikusok sugallatára született. Lucio Fulci A temetőre épült ház (1981) című splatter-opusához például olyan erős szálakkal kötődik, hogy a film első blikkre egy Fulcihoz írt szerelmeslevélnek is beillene: nemcsak a helyszín (egy New England-i kísértetház), az idő (1979-ben járunk) és a fenyegető erők (rémek a pincében) egyeznek ugyanis, de még a főbb figurák is Fulci filmjének szereplői és alkotói után kapták nevüket.

Még mindig itt vagyunk mégis több mint szimpla Fulci-pastiche: a történetet átszövő filmes és irodalmi utalások jócskán túlmutatnak a forrásművön (felsejlenek Carpenter, Roeg és mindenekfelett Lovecraft munkái is), a finom humor és a hosszú felvezetést követő, vérontásban már-már Fulcira licitáló zárófelvonás pedig inkább a kortárs hatást erősítik, a függetlenfilmes mumblegore-irányzatot, azon belül is elsősorban Ti West (House of the Devil) munkásságát idézik. Westhez hasonlóan Geoghegan is megrögzött horrorista, aki a műfaj keményvonalas rajongóihoz szeretne szólni. A műfajtudatos játékosság és a nyílt rémületkeltés között egyensúlyozó Még mindig itt vagyunk így leginkább azoknak okozhat majd maradandó élményt, akik a rendezőhöz hasonlóan szintén az aranykor bűvöletében élnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13925