KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legénybúcsú Bt.

Kovács Kata

Budapest – francia, 2018. Rendezte: Xavier Gens. Írta: Simon Moutairou és Manu Payet. Kép: Gilles Porte. Zene: Jeane-Pierre Taieb. Szereplők: Manu Payet (Vincent), Jonathan Cohen (Arnaud), Aude Legastelois (Hedi), Monsieur Poulpe (Georgio), Alice Belaidi (Cécile). Gyártó: Labyrinthe Films / Maje Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 102 perc.

 

A franciák legfrissebb Másnaposokja szerint Budapest nem csak a brit, hanem a párizsi legénybúcsúzók szemében is tökéletes úticél, mert míg tőlünk nyugatabbra a klubok és éttermek vendég- és várólistát vezetnek, a nyugati félteke Thaiföldjeként feltüntetett Magyarországon nem hogy várakozni nem kell, de bagóért adják a munkaerőt, a masszázst, a piát és a prostikat. Hőseink, Vincent és Arnaud azonban nem egyetlen eszeveszett hétvégére érkeznek ide, ugyanis egy legénybúcsúztatásra szakosodó startup hozza őket fővárosunkba.

Természetes, hogy ez az egyébként nem különösebben pörgő és szellemes komédia minket leginkább az országimázs szempontjából érdekel, de ez a Budapest-kép csak olcsó sztereotípiáktól kong, néhány drón-felvételen és – kizárólag termékelhelyezésként értelmezhető – szállodai epizódon túl a díszletek közt forgatott jelenetekben nem hogy a Kazinczy utca környékét, de még egy rendes gangos házat sem találunk. Amikor pedig hőseink egy ponton az igazán különlegesen magyar kaland felkutatására vállalkoznak, amit majd leendő klienseiknek is megmutathatnak, törekvésük zagyva, vulgáris epizódok és figurák felvonultatását eredményezi, élen egy orosz tankkal és Gáborral, a perverz, antiszemita magyar fegyvergyűjtővel (valamint Osama bin Laden jóbarátjával). A francia komédia egyébként sem bánik kesztyűs kézzel az Európa keletebbi régióiban élőkkel, akiket előszeretettel ábrázol sáros bennszülöttekként (lásd a tavaly bemutatott Romazuri cigánykaravánját), bár nem jár sokkal jobban a nyugati felső-középosztály sem. Nehéz eldönteni, hogy a pink parókás, pocsolyarészegen és pelenkában gyarmatosító nyugatiak, vagy a foghíjas, beszélni is alig tudó őslakosok a kevésbé civilizáltak, mindenesetre a film állítása szerint egy dologban biztosan megegyeznek: egyformán áhítoznak a pálinkába csobbanó szabadesés mámorára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13861