KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szabadulószoba

Kránicz Bence

Escape Room – amerikai, 2017. Rendezte: Will Wernick. Írta: Noah Dorsey. Kép: Jason Goodell. Zene: Jeremy Miles Ferguson. Szereplők: Evan Williams (Tyler), Annabelle Stephenson (Natasha), Elisabeth Hower (Christen), Dan J. Johnson (Anderson). Gyártó: Escape Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 86 perc.

 

Négyfős baráti társaság választ magának jópofa esti programot: egy szabadulószobába fizetnek be, ahonnan egy óra alatt kell kijutniuk. Ám csakhamar kiderül, hogy nem ők játszanak, hanem valaki más játszik velük, és az életük a tét... Nem, ez nem is a Szabadulószoba című, 2017-es, kisköltségvetésű amerikai horror története, hanem a Szabadulószoba című, 2017-es, kisköltségvetésű amerikai horroré. A Szabadulószobával ellentétben a Szabadulószobában egy hatfős baráti társaság választ magának jópofa esti programot: egy szabadulószobába fizetnek be, ahonnan egy óra alatt kell kijutniuk. Ám csakhamar kiderül, hogy nem ők játszanak, hanem valaki más játszik velük, és az életük a tét.

Nem először fordul elő a filmtörténetben, hogy különböző alkotóknak egyszerre pont ugyanaz jut eszébe, a közelmúltból gondolhatunk például a Truman Show és az Ed TV párosára vagy Truman Capote-duplaéletrajzra. A két friss Szabadulószoba esete ezeknél egyszerre enyhébb és súlyosabb: enyhébb, mert az utóbbi években népszerűvé vált csapdaszobás logikai játékok témája valósággal kínálja magát zárt szobás krimihez vagy horrorhoz; és súlyosabb, mert a két film kínosan hasonlít egymásra. Többek között abban is, hogy jóformán ugyanannyira érdektelenek. Az itthon bemutatott variáció a Fűrész-típusú kamaraborzalmakat vegyíti a „mennyire ismered szeretteidet valójában?” kérdését boncolgató, melodrámai utakon tapogatózó történetsémával, amelyet nemrég a Magyarországon váratlan sikert aratott olasz film, a Teljesen idegenek is elővezetett. Kérdés tehát van, de válaszok nincsenek, a két tematika találkozásából nem futotta többre egy átgondolatlan és összecsapott, látványosan olcsó horrornál. Talán inkább a másik Szabadulószobával érdemes próbát tenni, abban legalább feltűnik Sean Young.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13520