KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az alapító

Kovács Gellért

The Founder – amerikai, 2016. Rendezte: John Lee Hancock. Írta: Robert D. Siegel. Kép: John Schwartzman. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Michael Keaton (Ray Kroc), Nick Offerman (Dick), John Carroll Lynch (Mac), Laura Dern (Ethel), Linda Cardellini (Joan). Gyártó: FilmNation Entertainment / The Combine. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 117 perc.

 

John Lee Hancock, ki igen szórakoztatóan és értően beszéli a könnyes-szellemes melodráma nyelvét, olybá tűnik, szereti megfilmesíteni az Egyesült Államok valós alapokon nyugvó, tán kevéssé ismert emberi párharcait: Sandra Bullockot egészen az Oscarig jutatta amerikai futball-reménységet védelmező nevelőanyaként A szív bajnokaiban, Tom Hanks és Emma Thompson pedig felszabadulva esett egymásnak Walt Disneyként és P.L. Traversként a Banks úr megmentésében. Most nem akar senkit meghatni, és Michael Keaton az, aki (újabb) jutalomjátékos lehetőséget kapott. A másodvirágzását élő, kiváló színészen nem is múlik semmi: vibrálóan hozza Ray Kroc-ot, a középszerű ügynökből lett üzletembert, aki ugye arról híres, hogy kijátszotta a McDonald-testvérek kezéből a mindenki által jól ismert gyorséttermi franchise-t.

Az első osztályú címszereplője tehát megvan Hancocknak, de kellene még más is ahhoz, hogy Az alapító valóban a fivérek és képviselőjükből lett ellenfelük szembenállásáról szóljon. Például bátorság. De az nincs, így az érzékletes korrajz, no meg Keaton valóban erőteljes játéka mellett csak azt bizonygatja a film, hogy olyan nagyon senkit sem akar megbántani. Bár Hancock kimondatja a szereplőkről, amit feltétlenül ki kell, azért lehetett volna róluk kicsit határozottabb véleménye. Ám ami komolyan zavarba ejtő, hogy a gyorsétterembe járó fogyasztóval is igen óvatosan bánik. Bizonyára tisztában volt vele, hogy a McDonald’s-sztoriról nem lehet anélkül érdekfeszítően mesélni, hogy legalább egy kicsit ne koppintson rá mindannyiunk orrára, hisz mi vagyunk azok, akik megették és megeszik, amit Ray Kroc a profit érdekében feltálalt és márkásított nekünk. Mégsem jutunk túl azon az üzeneten, hogy a McDonald’s akkor is maga az amerikai álomkaja, ha már régen nem az. S ezzel az állítással elég nehéz bármit is kezdeni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13076