KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Titkok és vallomások

Csiger Ádám

Le confessioni – olasz-francia, 2016. Rendezte és írta: Roberto Andò. Kép: Maurizio Calvesi. Zene: Nicola Piovani. Szereplők: Toni Servillo (Salus), Connie Nielsen (Claire), Moritz Bleibtreu (Klein), Daniel Auteuil (Roché). Gyártó: Bibi FilmTV / RAI Cinema / Barbary Films. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos. 108 perc.

 

A hasonlóságok a Viva la libertá - Éljen a szabadság! és a Titkok és vallomások között nem merülnek ki az író-rendező Roberto Andò és Toni Servillo, A nagy szépséggel befutott színész-főszereplő személyében. Ezúttal is egy különc kívülálló hoz változást egy közösség életébe: míg előző munkájukban az olasz ellenzéki párt felszívódott vezetőjét kellett titokban lecserélni annak bolond ikertestvérére, ezúttal egy szerzetes jelenik meg egy befolyásos személyekből álló, összeesküvésekkel rendszeresen gyanúsított társaság csúcstalálkozóján, az IMF-vezér meghívására. A korábbi film egy magas rangú politikus, az új pedig a Valutaalap fejének megváltástörténete, ezúttal Agatha Christie-t idéző kamara-krimibe csomagolva. Nem véletlen, hogy a Meggyónom című Hitchcock-thrillert emlegetik benne: az IMF-fejes gyón a papnak a találkozó előestéjén, majd reggel holtan találják, és vendégét gyanúsítják, mivel a hulla fején talált zacskó az ő tulajdona – és ahogy az ellenzék vezetőjének önkéntes száműzetése is keresztülhúzta a pártvezetés számításait, úgy a Valutaalap igazgatójának pálfordulása is szabotálja a csoport terveit.

A filmet ellipszis-dramaturgia és flashback-szerkezet működteti: az igazgató vallomását visszaemlékezésekben csepegtetik, csak a fináléban adva meg a kulcsfontosságú információmorzsát. Narratív trükkök ide vagy oda, az alkotók előző filmjével ellentétben a Titkok és vallomások mindenben kiszolgálja a legszélesebb közönség elvárásait és előítéleteit. A csoport tagjai még a mindennapi rutinjukhoz képest is gonosz összeesküvést szőnek, egyikük pedig egy őszinte pillanatában egy mondaton belül hasonlítja a bankokat a maffiához és a titkos társaságokhoz. Csak azt nehéz eldönteni, kinek jutottak kínosabb szövegek, a hithű papnak (Isten figyelmét semmi nem kerüli el”) vagy a cinikus IMF-vezérnek (a demokrácia hazugság”).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12920