KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sicario – A bérgyilkos

Huber Zoltán

Sicario – amerikai, 2015. Rendezte: Denis Villeneuve. Írta: Taylor Sheridan. Kép: Roger Deakins. Zene: Jóhann Jóhannsson. Szereplők: Emily Blunt (Macer), Benicio Del Toro (Alejandro), Josh Brolin (Matt), Jon Bernthal (Ted). Gyártó: Black Label Media / Thunder road Pictures / Lionsgate. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 121 perc.

 

Nincsenek már dicsőséges csaták és egymásnak feszülő seregek, a legújabb háborúk inkább az alattomos fertőzésekhez hasonlítanak. Lassan, szinte észrevétlenül burjánzanak, és mikor váratlanul kitörnek, mindent elpusztítanak. A katonák és civilek között végleg elmosódnak a különbségek, a győzelem fogalma értelmezhetetlen. A mexikói kartellek végeláthatatlan rémtettei kíméletlen pontossággal követik a mai hadviselés logikáját. Denis Villeneuve (Felperzselt föld) precíz nézőpontot választva rendkívül okosan közelít ehhez az összetett témához. Kiábrándult látlelete a modern háborúk nyomasztóan erős mozgóképes lenyomata és az elmúlt évek legjobb drogmozija egyben.

A fojtott szituációk és hasadó személyiségek visszatérő motívumok a kanadai rendező életművében. Kerítések, alagutak, útvesztők: szereplői most is végzetes határhelyzetekben kénytelenek cselekedni, a szó konkrét és átvitt értelmében. Az újonc rendőrnő éjsötét beavatás-története azt a félelmetes pillanatot ragadja meg, mikor a végzetes kór már a bőr alá kúszott, de még nem csapott le. A szorongás nyugtalanító érzése kísért, amit Roger Deakins lélegzetelállító képei és Jóhann Jóhannsson vibráló zenéje tovább erősítenek.

Hőseink egy álomszerű, mégis pokolian valóságos alvilágba ereszkednek le és a rájuk váró döntések felzabálják őket. Szövevényes tabló helyett egyetlen akciót és három főbb karakter sorsát követjük, akik az elkerülhetetlen jellemtorzulás egy-egy jellemző stációját szimbolizálják. Aki egyszer érintetté vált, többé nem menekülhet, a rettenet egyre közelebb merészkedik. A tomboló káosz helyett elfogadható-e a kontrollált gonoszság, teszi fel a provokatív kérdését Villeneuve, de a választ taktikusan a nézőre bízza. Filmje feszes thrillerként, súlyos karakterdrámaként és a mexikói aktualitásokon túlmutató, komplex háborús állapotrajzként is hibátlanul működik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12474