KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csak azért is szerelem!

Vajda Judit

Goodbye to All That - amerikai, 2014. Rendezte és írta: Angus MacLachlan. Kép: Corey Walter. Szereplők: Paul Schneider (Otto), Melanie Lynskey (Annie), Heather Graham (Stephanie), Audrey P. Scott (Edie). Gyártó: Epoch Films / RC Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 85 perc.

Úgy tűnik, a szerencsétlenkedő Bridget Jones-ok világában a férfi csak szuperhős lehet: ritka madár a vásznon a lúzer szingli pasi. Ha nagy ritkán mégis felbukkan egy-egy alkotás hőseként, akkor is általában független filmekben és jórészt frissen elhagyott-becsapott férjként jelenik meg (Egy férfi naplója, Napos oldal, Jeff, aki otthon lakik). Nincs ez másként Angus MacLachlan rendezői debütálásával sem, ami egy hétköznapian boldog élet idilli töredékeinek felvillantása után rögtön belecsap a lecsóba. A mit sem sejtő Ottóval együtt a néző is meglepetve értesül róla, hogy ami egy 8 éves kislánnyal megspékelt szeretetteljes házasságnak tűnt, az az egyik félnek már nem felel meg, és váratlanul kilép belőle. A magára hagyott főhős először megpróbálja megérteni a történteket, majd amikor kiderül, hogy ebben (ex)neje nem partner, kénytelen-kelletlen elkezd megismerkedni az agglegényélet kiváltságaival, azaz elsősorban a testi örömökkel.

Valami különös varázslat (esetleg a forgatókönyv hibája) folytán Ottónak nem kell elszánt puncivadászatba kezdenie – a kiéhezett, kívánatosabbnál kívánatosabb nők szinte mind maguk találják meg. Mindebből úgy tűnhet, hogy egy pergő cselekményű, céltudatos romkommal állunk szemben, de a Csak azért is szerelem! egyrészt nem dönti el, hogy vígjáték vagy dráma akar-e lenni, másrészt a szexuális habzsolásokat bemutató epizódokat nézve egyszerűen képtelenség eldönteni, miről is kíván szólni. Van benne ugyan egy-egy jól eltalált jelenet és figura (például a válás „bejelentetése” a pszichológussal vagy a saját magára mániákusan teljes nevén hivatkozó szentfazék nimfomániás), de az egész valahogy cseppfolyós, nem áll össze. Ennek köszönhetően ha más nem is, az értetlenség átjön, amit a főhős érezhetett, amikor felesége mindenféle magyarázat nélkül elhagyta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12316