KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oculus

Varga Zoltán

Oculus – amerikai, 2013. Rendezte: Mike Flanagan. Írta: Mike Flanagan, Jeff Howard. Kép: Michael Fimognari. Zene: the Newton Brothers. Szereplők: Karen Gillan (Kaylie), Brenton Thwaites (Tim), Katee Sackhoff (Marie), Rory Cochrane (Alan). Gyártó: Relativity Media / Intrepid Pictures. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 103p

 

A tükör mindig is megkülönböztetett figyelemben részesült a fantasztikumban, kivált a horrorfilmek használják előszeretettel; leginkább mint egy másik dimenzióra nyíló kapu, szellemeket s démonokat megmutató felület kapott szerepet, nem is beszélve a tükrökben villanásnyi időre feltűnő fantomok okozta sokkhatásról (a Dead of Night brit klasszikusától kezdve). Most elérkezett a műfaj történetében az a pillanat, amikor maga a tükör avanzsál főrémmé: nem a szörnyvilág tartozéka immár, hanem a legfőbb ártó lény, ami (aki?) évszázadok óta romlást s pusztulást hoz birtokosaira, őrületbe kergetve őket, hagymázas víziókkal bizonytalanítva el valóság és képzelgés határvonalait.

A nagymúltú motívum újszerű használata tehát ígéretes, a kiváló James Wan-horrorok (Insidious, Démonok között) nyomdokain haladó Oculus azonban felemás módon felel meg várakozásainknak. Előnyt élveznek az elkoptatott klisék: a kelleténél jóval többször tűnnek föl világító szemű, semmiből előbukkanó kísértetfigurák, a tükör pedig a cselekmény előrehaladtával mintha háttérbe szorulna. Ugyancsak ront az összképen a filmet eluraló cikázás a múlt és a jelen idősíkja között, amit a valóság és a hallucinációk összemosódása tetéz; ezek ugyan eredményeznek emlékezetes momentumokat – az almába harapás jelenete nehezen lesz feledhető –, a szorongáskeltő misztikum helyett inkább a nézői zavart fokozzák. Addig azonban, amíg nagyon éles az ellentét a tükör rejtélyét felfedni igyekvő és traumatikus gyerekkorukat értelmezni próbáló testvérpár tagjai között a magyarázat mibenlétéről, a sejtetésre és kétértelműségekre alapozott feszültségépítés is működik. A főrém mellett elsősorban ettől érdekes az Oculus: a megfigyelés kényszere, a nézés aktusa, a látvány értelmezése és az elkeseredett magyarázatkeresés a műfaj alapelemeire is nyomatékosan és ügyesen reflektálnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11764