KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Róma körül

Baski Sándor

Sacro Gra – olasz, 2013. Rendezte: Gianfranco Rosi. Írta: Gianfranco Rosi és Niccoló Bassetti. Kép: Gianfranco Rosi. Gyártó: Doclab / La Femme Endormie. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Az európai városok közül Rómának van talán a legmarkánsabb mozgóképes imázsa, köszönhetően többek közt Fellini munkásságának, és az olyan késői utódoknak, mint Paulo Sorrentino, aki tavaly A nagy szépségben szintúgy a glamour és a dekadencia epicentrumaként ábrázolta az „örök várost”. A dokumentumfilmes Gianfranco Rosi nagyon más perspektívát választott: kameráját azokra irányította, akik szó szerint a város peremén élnek, a Grande Raccordo Anulare, vagyis a Rómát övező 70 kilométeres körgyűrű közelében. Szereplői közt akad unatkozó arisztokrata, kiöregedett prostituált, fotóképregény-színész, a körgyűrűn szolgálatot teljesítő mentős, angolnákra specializálódott halász, pálmafa-férgek ellen küzdő rovarszakértő és egy panelházban lakó csonka család. Narráció, cselekmény és zene nincs, Rosi látszólag ad-hoc módon ragad ki egy-egy eseménytelen pillanatot perememberei hétköznapjaiból. Hiányzik az epizódokon átívelő tematikai kapocs is, a figurákat leginkább csak a földrajzi helyzetük köti össze. A rendező-operatőr mintha szándékosan fosztaná meg a nézőt az értelmezést segítő mankóktól, ami akár bocsánatos bűn is lehetne, hiszen a Róma körül elviekben dokumentumfilm, és ebben a műfajban a mindennapi élet banalitásának kommentár nélküli rögzítése önmagában is értékelhető művészi gesztus. Rosi azonban nem vegytiszta dokumentumfilmet készített, hiába nyerte el a produkció ebben a minőségében az Arany Oroszlánt, a jól elkapott, spontán és intim momentumok közt bőven akadnak megrendezettnek tűnő epizódok is, ahol a bemikrofonozott szereplők magukat alakítják a kamera kedvéért. Illene tehát, hogy legkorábban a másfél órás játékidő végére kirajzolódjon valamiféle halvány koncepció, amely egyszersmind a film elkészültét is megindokolja, ezzel azonban adós marad a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11754