KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack Ryan: Árnyékügynök

Andorka György

Jack Ryan: Shadow Recruit – amerikai, 2013. Rendezte: Kenneth Branagh. Írta: Tom Clancy regényéből David Koepp és Adam Cozad. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Chris Pine (Ryan), Keira Knightley (Cathy), Kevin Costner (Harper), Kenneth Branagh (Viktor), Alec Utgoff (Borovsky). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna film. Szinkronizált. 105 perc.

A újra és újra az események sűrűjébe csöppenő aktakukac CIA-elemző immáron másodszor próbál tetszhalott állapotból visszakerülni a mozivásznakra: a szériaindító Vadászat a Vörös Októberre nagyzenekarra hangszerelt hidegháborús hattyúdala és Harrison Ford korrektül levezényelt jutalomjátékai után legutóbb az ezredfordulós terrorsokkot meglovagoló A rettegés arénája próbálta a fiatalabb Ben Affleck segítségével visszapörgetni az órát, kevés sikerrel. A Tom Clancy regényciklusától ezúttal többé-kevésbé elszakadó újabb hidegindítás tétje egy saját lábán megálló, erős attribútumokkal rendelkező karakter felépítése lett volna, „az intelligencia fegyver” mottója mentén méltó kihívójaként a kortárs titkosügynökök Bourne-tól Bondig húzódó, izmos mezőnyének.

Az aktuális divatnak megfelelően így kapunk is gyorsan letudott eredettörténet, ahol szeptember 11, majd a Clancy-nél is szereplő helikopterbaleset traumái alapozzák meg a főhős személyiségfejlődését. A Star Trekben már bizonyított Chris Pine lenne olyan karizmatikus, szerethető figura, hogy elvigye a hátán a projektet, a sok sebből vérző forgatókönyv azonban a továbbiakban nem igazán nyújt teret a kibontakozására, ahogyan a Pine-Knightley páros között alapvetően remekül működő kémia is pocsékba megy a gyakran kínos párbeszédek és a rossz színészvezetés miatt. A film a néhol túl feszesre húzott, máshol döcögős cselekményt – a műfajban végzetes hibát jelentő – tökéletes kiszámíthatósággal párosítja, ilyen adottságok mellett pedig különösen vakmerő hozzáállás néhány valamirevaló „money shot” nélkül kilépni a küzdőtérre, gyors elvérzést kockázatva ezzel a hangos-látványos blockbusterek kíméletlen versenyében. Jack Ryan moszkvai kiruccanása ugyan nem hozott olyan csúfos és végérvényes leszereplést, mint McClane hadnagyé, de a lagymatag (újra)kezdés után kétséges, hogy egyáltalán kíváncsiak lennénk-e egy nagyobb tétben játszó – és értőbb kezekbe adott – folytatásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11645