KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Képlet

Pápai Zsolt

Knowing – ausztrál, 2009. Rendezte: Alex Proyas. Írta: Ryne Douglas Pearson, Juliet Snowden és Stiles White. Kép: Simon Duggan. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Nicolas Cage (John), Chandler Canterbury (Caleb), Rose Byrne (Diana), Lara Robinson (Lucinda Embry / Abby Wayland), Nadia Townsend (Grace Koestler). Gyártó: Summit / Escape Artists / Goldcrest / Kaplan/Perrone / Wintergreen. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 121 perc.

 

A képlet nem szerencsés csillagzat szülötte: az egykor ígéretes pálya előtt álló Richard Kellyt (Donnie Darko) cserélték le a forgatás közben a szintén jobb napokat látott Alex Proyasra (A holló; Dark City). Talán a rendezőváltás magyarázza, hogy az utóbbi évek egyik legkülönösebb mozihibridje, legvalószerűtlenebb műfajkevercse készült el.

Prekognitív sci-fi, misztikus thriller és bibliai allúziókkal teli fantasy oltódik egymásba. 1959-ben az elemista Lucinda megír egy titokzatos számsort, amelyben száz százalékos találati aránnyal prognosztizálja a következő ötven év legpusztítóbb természeti katasztrófáit és terrorcselekményeit. A hosszú időre eltemetett, 2009-ben azonban előhantolt írás egy asztrofizikus birtokába jut, aki a számok jelentésének megfejtése közben ráébred, hogy három esemény még nem teljesült.

A képletbe több filmre elegendő ötlet zsúfolódott bele, de a kiindulópont kivételével egyik sem érdekes. Fokozza a zavart, hogy a drámai nagyjelenetek nem megrázóak, inkább megmosolyogtatóak (mint például az amúgy technikailag pazarul összerakott CGI-repülőbaleset a vadul hadonászó emberfáklyákkal); más jelenetek színei és grafikai megoldásai New Age-katalógusokat idéznek; Nicolas Cage-et pedig lehetetlen komolyan venni a világ – egészen pontosan: az emberi lét – megmentésén fáradozó asztrofizikusként.

A film jó részén alulmotiváltság, enerváltság, szellemtelenség érződik. Szerencsére a játékidő első felében néhány fordulat még csigázza a kíváncsiságot, ébren tartja az érdeklődést, és ez javít valamit a mérlegen. A befejezés viszont sajnos minden értelemben katasztrofális.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9862