KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csak egy csók

Parádi Orsolya

Un baiser s’il vous plait – francia, 2007. Rendezte és írta: Emmanuel Mouret. Kép: Laurent Desmet. Szereplők: Virginie Ledoyen (Judith), Emmanuel Mouret (Nicolas), Julie Gayet (Émilie), Michaël Cohen (Gabriel), Frédérique Bel (Caline). Gyártó: Angoa-Agicoa / CNC / K Films Amerique / Moby Dick / Procirep / TPS Star / arte France Cinéma. Forgalmazó: Budapest film. Feliratos. 96 perc.

 

Egy csók és más semmi? Emmanuel Mouret az ellenkezőjét állítja. Egy csók lavinát indíthat el, jól bevált párkapcsolatoknak vethet véget, ám magában hordozhatja egy új történet kezdetét is. Ezzel a nem új keletű tétellel indul az utóbbi idők legüdítőbb francia romantikus vígjátéka. Egy férfi és egy nő megismerkedik az utcán, a rokonszenv és a vonzalom azonnal tapintható közöttük, így nem csoda, hogy hamarosan egy bárban ülve találjuk őket, elmerülve egymás aurájában. Amikor búcsúzóul Gabriel megcsókolná a nőt, Emilie kihátrál a helyzetből mondván, hogy el kell mesélnie egy történetet arról, milyen tájfunnal járhat akár egyetlen pillangószárny-rezdülésnyi csók. A film ebben a keretben tárja fel egy férfi és egy nő egymásra találásának lélektani rétegeit. A gyógyszerész Judith segítségképpen hagyja magát megcsókolni legjobb barátja, Nicolas által, hogy kiderüljön, képes-e még érezni valamit a férfi a másik nem iránt. Belátható, hogy milyen fontos ez a kísérlet, ám a kémcső tartalma erősen fortyogni kezd, és kisvártatva robban a vegyület. Hogy leszereljék Judith férjét, Nicolas frissen kirúgott barátnőjét uszítják rá, ám a terv csúfosan megbukik – majd a további fordulatokat tartogató történet duplafenekű poénnal zárul.

Az ifjú francia rendező második filmjében ismét főszerepet játszik, a kissé suta, tágra zárt szemű tanár figuráját alakítja, akinek kezdeti naiv darabosságát csakhamar felváltja a felborzolt hajú szerelmes egzaltáltsága. Mouret finom eleganciájával, elemző kedvével és rezdülékeny humorával egyszerre tiszteleg Eric Rohmer és Woody Allen előtt, miközben teljesen egyedi hangulatot teremt. Néhol hátborzongatóan erotikus, néhol pedig karikírozottan stilizált és reflektáló, mint egy komolyzenei hangkulissza előtt játszódó labor-tanmese. Olyan értékek ezek, melyek miatt filmje mérföldkő-gyanús. Olyan csók, amely mellett nem lehet csendben elmenni tovább.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9569


előző 1 következőúj komment

Ulpi#1 dátum: 2008-11-07 11:20Válasz
"Olyan értékek ezek, melyek miatt filmje mérföldkő-gyanús"

Az írás pedig már-már reklámgyanús.