KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Két nap Párizsban

Kolozsi László

2 days in Paris – francia-német, 2007. Rendezte és írta: Julie Delpy. Kép: Lubomir Bakchev. Zene: Julie Delpy. Szereplők: Julie Delpy (Marion), Adam Goldberg (Jack), Daniel Brühl (Lukas), Marie Pillet (Anna), Albert Delpy (Jeannot). Gyártó: Back Up Media / Polaris Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 96 perc.

 

Találgattam – mielőtt megnéztem a 2 nap Párizsbant –, vajon milyen filmet rendezhetett Julie Delpy; kitől tanulhatta a legtöbbet? Kinek a hatását lehet majd érezni művén, melyet nem csak forgatókönyvíróként, rendezőként, vágóként, de még zeneszerzőként is jegyez? Milyen filmet rendezhet a francia film kisasszonya? Az a nő, aki tizennégy évesen Jean-Luc Godard-nál kezdte pályáját, aki számtalan (itthon sajnos alig ismert) remekműnek lett a középpontja, akinek bájos arca a rendezőkben a XVI. századi angyalokat és madonnákat idézte fel, akiről üdeségre és ártatlanságra (illetve az áratlanság köntösébe bújó romlottságra) asszociáltak olyan rendezők, mint Bertrand Tavernier, Kie¶lowski, vagy Jim Jarmusch. A cím és a film nyitánya árulkodó: vonat suhan el európai városok mellett. Velencéből Párizsba tart. Vagyis úgy tűnik – ez lehet az első benyomás –, hogy a 2 nap Párizsban szoros kapcsolatban van Richard Linklater kultfilmjével, a Mielőtt felkel a nappal: de a biztató kezdet megtévesztő, a 2 nap Párizsban-ból nem csak Ethan Hawke hiányzik.

Nem árulok zsákbamacskát: Delpy kisasszonyra Woody Allen hatott (Godard extrém Lear királyának forgatásán ismerhette meg) és a Jóbarátok sorozat. A hősszerelmes szerepére is a Jóbarátok fontos epizódszereplőjét (Adam Goldberg) kérte fel – a mellékszerepeket pedig családtagjaira osztotta. A 2 nap Párizsban New York-i neurotikusoknak szól – nem franciáknak és nem is a franciákról. Az amerikai barát elveszettnek érzi magát Párizsban: az újrahasznosított sztereotípiákból legyártott franciák egzaltáltak, szexőrültek, furcsa dolgokat esznek. Úgy érzi magát, mintha folyton kibeszélnék. Julie Delpy féltucatnyi filmet megidéz: nem csak az Utolsó tangót, vagy az M-et érdemes keresni, de azokat a jelentős műveket is, melyekhez ő is hozzáadott. Vagyis a 2 nap… nem csak a Jóbarátok fanok vagy a Párizs hívószóra elakadó lélegzetűek számára üdítő élmény, hanem azoknak is, akik a régi Julie Delpyt keresik. Megtalálják.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9327