KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Kovács László (1933–2007)

Andor Tamás

 

Egyszerű név, egyszerű szakma, természetes halál.

Nagyszerű név, nagyszerű szakma, keserves halál.

Kovács László magyar származású amerikai filmművész, Kovács László Amerikában élő magyar filmművész hosszú, súlyos betegség után, hetvennégy éves korában egy vasárnap hajnalon, Beverly Hills-i otthonában elhunyt.

Rendelkezett azzal a különös képességgel, ami a hályog-kovácsot sikeres mesterré, nagyszerű művésszé avatja. A nehezebb úton, idegenben, szívósan és következetesen dolgozva küzdötte magát a legjobbak közé Hollywoodban, ahol mint tudjuk, minden látszat ellenére nem elég magyarnak lenni. De fontos nem elfelejteni, hogy honnan jön az ember.

Innen ment el, kalandos úton, a korábban végzett és csak felületesen ismert Zsigmond Vilmossal, a későbbi, fontos, nagyszerű baráttal. Hónuk alatt szorongatva egy-egy főiskolás Arriflexet szatyorból, titokban felvételeket készítettek az 56 vérében fürdő Budapestről.

A felvett anyaggal sikerült elhagyniuk az országot és ez a hiteles dokumentum anyag egy producer révén filmmé alakult. Hogy-hogy nem csak 1961-ben került adásba a CBS-televízió jóvoltából. Hazájuk diktatórikus hivatalossága igyekezett róluk megfeledkezni, korábbi lehetőségüket bizonyító, főiskolás műveiket nem adták ki. Nulláról kellett kezdeni.

Fotós műtermekben, filmlaboratóriumokban dolgoztak, lassan jutottak előre.

Tíz év telt el, mikor Kovács egy Pokol angyalai újra száguldanak című filmet fényképezett. Talán ennek a „motoros” gyakorlatnak köszönhette, hogy megkapta az Easy Rider forgatókönyvét, ami saját bevallása szerint eleinte nem nagyon tetszett neki. A fiatal és tehetséges Dennis Hopper lelkesedése magával ragadta, és ez a film a maga viszontagságos karrierjével Kovács későbbi nagyszerű pályájának is meghatározójává lett. Hopper és Kovács elindított valami fontos újat a festett díszletek közé szorult hollywoodi film életében. A szintén Jack Nicholson főszereplésével forgatott Öt könnyű darab (Five Easy Pieces) már beérkezett nagy operatőrré avatta Kovács Lászlót.

Dolgozott Peter Bogdanovich-csal, Robert Altmannal, Louis Malle-al, számos neves rendezővel. Több fontos díjjal, életműdíjjal kitüntetve főiskolai mesterének, Illés Györgynek hívására Zsigmond Vilmossal együtt évek óta hazajártak és az operatőri mesterkurzus professzoraiként továbbírták a magyar operatőriskola hírnevének legendáját. És 2005-ben Kovács László filmoperatőr Illés György, Tóth János és Zsigmond Vilmos társaságában átvette a Magyar Operatőrök Társaságának életmű díját, a Legenda-díjat.

Meghatottan fogadta ezt a hazai szakma által nyújtott elismerést, úgy nézett körül az ismerős ismeretlenekkel zsúfolt ünneplő teremben, mint aki egy viharos pályán fontos, megtalált gyökérbe kapaszkodik.

A magyar operatőrök nevében fájó szívvel búcsúzom egy példás művésztől, aki ennek a gyökérnek már örökké tápot adó nagyok közé távozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9123