KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyermekrablás Caracasban

Kapecz Zsuzsa

 

A legtöbb külföldről átvett film címét megváltoztatják a forgalmazás előtt, általában rejtélyes indítékból, és gyakran a nézőt megtévesztő módon. Ezt a venezuelai filmet eredendően a Rák elnevezéssel forgatták, és inkább a kábítószer-fogyasztás elleni – hatástalan – küzdelemről szól, mint egy gyerekrablási ügy részleteinek ismertetéséről. A rák nemcsak azon az érmen díszeleg, amelyet a különösen kényes ügyekben kiemelkedő munkát végzett nyomozótiszteknek adományoz az igazságrendészet, hanem egyfajta társadalmi „rákfenét” is szimbolizál itt, és a történet végén ezért kap gúnyos kérdőjelet a jutalomplakett értéke, hiszen a rák köztudottan hátrafelé halad.

Az alapképlet számos más filmből ismerős: az ügybuzgó, konfekcióöltönyökben rohangáló kis zsaru addig szimatolgat a felső tízezer uszodás, kaputelefonos, szobalányos luxusvillái környékén, amíg egyre terhelőbb bizonyítékokat kaparint meg a jó nevű apukák kisfiai ellen. Ám mielőtt vádat emelhetne, a befolyásos szülők lehetetlenné teszik további működését. A felhasznált formai eszközök, a színészvezetés az olasz maffiatörténetekre és a francia rendőrfilmekre emlékeztetnek, de láthattunk hasonló képsorokat amerikai rendezőktől is, akik a kemény drogok és az aranyifjúság kölcsönös vonzását vizsgálták. Újszerűséget tehát senki ne várjon ettől a filmtől, de kesernyés hangvétele, ízléses fényképezése, és a számunkra messze levő dél-amerikai helyszínek varázsa hol elviselhetően, hol érdekesen kárpótolnak az eredeti izgalom hiányáért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6106