KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kis szemtanú

Ardai Zoltán

Peter Weir, a hetvenes évekbeli ausztrál „új hullám” egyik vezéralakja, amerikai sztárrendezőként sem szürkült el egészen. Középutas filmkészítői szemléletét főként a nálunk most bemutatott Weir-világsiker, A kis szemtanú reprezentálja, ez a vérpárás kaland-keretbe foglalt, máskülönben klasszicizáló mértéktartással kimunkált szerelmi (értsd: érzelmi) helyzettanulmány. A címszereplő kisfiút csupán a film néhány korai, rémületes jelenetében vélhetjük főhősnek, idővel mellékfigurává fakul, mintegy átadva a színteret anyjának – egy madonna-lényű, fiatal özvegynek –, és a kettejüket védelmező nyomozótisztnek. Ez viszont hamarosan az ő ápolásukra szorul. Az anya és a gyerek otthona, egy vallásos szekta vidéki települése, megfelelő menedékhely a sebesültnek, aki mégis egyre kétségbeesettebben nézegeti az asszonyt. Egymásba szeretnek, csakhogy nyilvánvaló: a philadelphiai férfi sohasem tudna végleg megmaradni ezen a biblias pennsylvaniai telepen, s ami a gabonaillatú, jámbor szépséget illeti, ő meg nem vedlene soha metropolis-lakóvá. Weir minden érzelgősség, egyszersmind minden malícia nélkül követi a szerelmeseket a fanyar búcsúig-

Bár a cselekmény bűnügyi szálai kevéssé befolyásolják a két jólelkű főszereplő viszonyát – nem csupán egy gyilkossági ügy, egyéb is ugyanígy egymáshoz sodorhatná őket, kapcsolatuknak pedig amúgy sem lenne jövője –, méltányolnunk kell, hogy a borzongatóbb cselekményelemek rétege igen finoman, különös selymességgel simul a fontosabbikhoz. A kis szemtanú a mozilektűr legnemesebb fajtáját képviseli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4931