KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tiltott nő

Ardai Zoltán

 

Családos ingatlanvállalkozó előszeretettel keresi az ismerkedés alkalmait diákstátusú vagy bérből élő kisasszonyokkal, megannyi (egy-másfél hónapos lejáratú) viszony céljából. Első látásra az n-edik eset sem látszik nagyon elütni a többitől, az újabb lány is, ahogyan kell, súlytalan kapcsolatokban utazik. Hamar túllehetnének egymáson, ha a lány nem állapodott volna meg magával már rég abban, hogy nős emberrel nem kezd. Ez az egy szál elvecske csodát tesz, mindkettejük előtt ismeretlen létszférát tár fel: a huzamos udvarlás világát. Rétegzett dialógusokban kéjelegnek a továbbiakban, bódultan a folytonos pszichikai sziromfesléstől. Odahagyva szexuális forradalmunk tisztaságát, visszamerülnek az ancien régime fertezett páráiba, aljasán ínyenc módon jutnak el a testiségig. Miközben a nő rigolyája felpuhul e miazmában, maga a film is együtt nyiladozik a szerelmespárral, jelenetei kibújnak az euroamerikai középműfajú mozi stiláris aszpikjából, levegősekké válnak, levegőjüknek íze van; négy fal között nemkevésbé, mint a szabadban (párizsi utcarészletek). Néhány pillanat kivételével mindig mindent a feszült udvarló szemszögéből látni; a központi látvány természetesen a tiltott nő, aki többnyire szembefordul az optikával. A konvencionális zárójelenet – hóhullás, merengő férfimonológ – nemcsak a film dokumentarisztikus színezetét töri meg, hanem egész poétikáját. Méltatlanul az addigiakhoz, amolyan mozirománccá fokozná le utólag a művet (mintha A tiltott nő mindenekelőtt „egy szerelem sorsáról” vagy a szerelmekéről igyekezett volna szólni). Szerencsére már eléggé későn.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3702