KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Cím nélküli dal

Kovács Kata

Canción sin nombre – perui, 2019. Rendezte és írta: Melina León. Kép: Inti Brioness. Zene: Pauchi Sasaki. Szereplők: Pamela Mendóza (Georgina), Lucio Rojas (Leo), Tommy Párraga, Ruth Armas (Marta). Gyártó: La Vida Misma Films / La Mula Producciones / Bord Cadre Films. Forgalmazó: HBO. Feliratos. 97 perc.

 

Most, hogy a tizenhárom évvel ezelőtti Madeleine McCann-ügy a nyomozás új szakaszába lépett és ismét címlapsztorivá vált, óhatatlanul is megfordul az ember fejében: mi van azzal az évi sok százezer családdal, akik ugyancsak elvesztették a gyereküket, de sem a média, sem a hatóságok nem szenteltek kitüntetett figyelmet a dolognak. A perui származású Melina León Cannes-i Rendezők Kéthetén bemutatott, elégikus hangvételű elsőfilmje éppen erről szól. Hősnője egy húszéves, mélyszegénységben élő asszony, aki a nyolcvanas évek végén krumplit árul a limai piacon, és rengeteg honfitársához hasonlóan még iratai sincsenek. Így aztán esélytelen, hogy bárki nyomozni kezdjen, amikor egy álklinikán világra hozza első gyermekét, akit azonnal elvesznek tőle, őt pedig kirakják a rendelőből. Először zokogva próbálja visszakönyörögni a gyereket, aztán amikor a klinikán már ajtót sem nyitnak neki, és sem a rendőrség, sem a bíróság nem foglalkozik az üggyel, egy újság szerkesztőségétől kér segítséget. A kutatás pedig nem csak azt fedi fel, hogy nagyon sokan jártak hasonlóan, de azt is, hogy sokan önként adják oda a gyereküket, valamint hogy az igazságszolgáltatás oldaláról a dolognak nagyon más olvasata van: ezek a gyerekek jobb életre kapnak lehetőséget, hiszen a vér szerinti szülők nem sokat adhatnának nekik, mondja az eltűnt gyerekek ügyével megbízott bíró.

Dél-Amerika közelmúltja, az intézményes korrupció, az emberkereskedelem és a kirekesztés ugyanakkor csak háttér az asszony személyes történetéhez, amelyet a film monokróm, a cinéma véritét idéző világa, a folklór-jelenetek, a hosszan kitartott arcközelik és a szimbolikus tájjelenetek álomszerű egységgé fognak össze. Ha valamiben nem jeleskedik León filmje, akkor az a szereplők motivációinak felfedése, ugyanakkor az egyes helyzeteket olyan meggyőző erővel és stilisztikával ábrázolja, hogy úgy érezzük, az anya, vagy az ügyet felkaroló újságíró arcközelije többet elmond minden szónál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14591