KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pompon klub

Huber Zoltán

Poms – amerikai, 2019. Rendezte: Zara Hayes. Írta: Shane Atkinson és Zara Hayes. Kép: Tim Orr. Zene: Deborah Lurie. Szereplők: Diane Keaton (Martha), Jacki Weaver (Sheryl), Celia Weston (Vicki), Alisha Boe (Chloe), Pam Grier (Olive). Gyártó: Rose Pictures / Mad As Birds / Entertainment One. Forgalmazó:   Szinkronizált. 91 perc.

 

Miközben a tinédzserek zsebpénzére hajtó komédiák egyre érettebben kezelik a célközönségüket, a nyugdíjakra utazó geronto-vígjátékok Másnaposok-átiratoktól (Last Vegas), altáji bohózatokig (Nagyfater elszabadul) mintha kételkednének az idősebb korosztály magasabb szellemi képességeiben. A pomponlány-egyletet alapító hetven pluszos hölgyek filmje is olyan, mint amikor valaki idegesítően lassan, kínosan artikulálva beszél egy nyálbuborékos aggastyánhoz.

A dokumentumfilmezés felől érkező brit Zara Hayes megrázó tényfeltáró alkotásaival ellentétben (Clothes to Die For, Secrets in the Mist) ezúttal látványosan kerüli a mélyebb vizeket, pedig magában a sztoriban bőven lenne potenciál. A napfényes nyugdíjas otthon disztópikus börtönkomplexumokat idéző szeniorgettója legalább annyira izgalmas lehetne, mint az idő formálta női test Hollywood környékén még mindig tabuként kezelt kérdésköre. A sportfilmes klisékből és közhelyes életbölcsességekből ácsolt film azonban épp csak a felszínen karolja az időskori szexualitás és a társadalmi mellőzöttség nagyon is fontos problémáit. Ha a szereplők egy-egy rázósabb témáról kezdenek beszélni, hirtelen váltással azonnal visszaterelnek minket a kiszámítható panelek és harmatgyenge poénok fertőtlenítőszagú purgatóriumába. Hiába a gagyit is méltósággal viselő Diane Keaton vagy a mindig imádnivaló Jacki Weaver: nem a kiváló színészgárdán múlik, hogy vészesen alulírt figurákba csak pillanatokra sikerül életet lehelni. A forgatás ellenben láthatóan remek hangulatban telt, ami egy-egy pillanatra a nézőre is átragad – ha másért nem is érte meg elkészíteni a filmet, legalább a színésznők együtt dolgozhattak. Az egy másik, jóval messzebbre vezető probléma, hogy ennél a forgatókönyvnél sokkal jobbat érdemeltek volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14176