KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vihar előtt

Fekete Tamás

Serenity – amerikai, 2019. Rendezte és írta: Steven Knight. Kép: Jess Hall. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Matthew McConaughey (Baker), Anne Hathaway (Karen), Diane Lane (Constance), Jason Clarke (Frank), Djimon Hounsou (Duke). Gyártó: Global Road Entertainment / Shoebox Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 106 perc.

 

A Vihar előtt a legalapvetőbb noir-sémát dolgozza fel sokadszor: a mindennapos anyagi gondokkal küzdő, és stabil érzelmi kapcsolatokkal nem rendelkező férfit egy nap felkeresi a femme fatale, aki megbízza, hogy tegye el láb alól dúsgazdag férjét. Hősünket végül elcsábítja a pénz és az asszony is, ezért rááll a dologra, ám nem sokkal később kiderül, valójában ő maga a zsineg végén fennakadt hal. Ezt a műfajt és alaptémát használta fel Steven Knight, hogy aztán egészen más, távoli és jóval zavarosabb vizek felé hajózzon.

Az író-rendező Knight igazán többpólusú szerző: ingázik otthona, Anglia és Hollywood között, hol saját ötletét dolgozza ki, hol egy korábbi sikerkönyvet adaptál, ugyanolyan otthonosan mozog a filmek, mint a tévésorozatok világában, és 2013 óta rendezőként is számontarthatjuk. Ám ez a sokszínűség sajnos épp ennyire jellemzői munkáinak színvonalára is – és a Vihar előtt a félresikerült vállalkozások között kap majd helyet. Bár a noir eddig jellemzően nem képviseltette magát Knight életművében, ebben a műfajban megjelennek azok a témák és karakterek, amelyek a rendezőként is jegyzett filmjeiben. A Kolibri kód és a Locke főhőse egyaránt egy (vagy konkrétan, vagy csupán vizuálisan) magányos férfi, aki valamilyen, lassan feltáruló múltbéli tette miatt döntéshelyzetbe került, és erkölcsi jellegű döntések során át a megváltást keresi (mint arra a Kolibri kód eredeti címe is utal). Mindezek igazak a Vihar előtt esetében is, ám a film előrehaladtával egyre erősebb a gyanú, hogy itt nem a főhőst, hanem a nézőt verték át. A merész csavar és műfajváltás egyáltalán nem Knight erőssége, és szemlátomást az egész film erre az egy, feltűnően átgondolatlan és megkérdőjelezhető stabilitású ötletre lett felépítve – úgy szabadulva meg a noir testétől, akár egy eltüntetendő hullától.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14028