KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

Kránicz Bence

Pirates of the Caribbean: Salazar’s Revenge – amerikai, 2017. Rendezte: Joachim Ronning és Espen Sandberg. Írta: Jeff Nathason. Kép: Paul Cameron. Zene: Geoff Zanelli. Szereplők: Johnny Depp (Sparrow), Brenton Thwaites (Henry), Kaya Scodelario (Carina), Javier Bardem (Salazaar), Geoffrey Rush (Barbossa). Gyártó: Walt Disney Pictures / Jerry Bruckenheimer Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 129 perc.

 

A kétezres évek elején indult, az elmúlt tizenöt évben legalább három folytatást megért franchise-ok producerei különböző stratégiákkal próbálták életben tartani és megújítani sorozataikat. Az X-Men egy generációt fiatalított, a Halálos iramban-filmek léptéket és részben műfajt váltottak, a Resident Evil-széria pedig más horrorokhoz hasonlóan a kis költségvetésű trash felé tájékozódott. Ebben a mezőnyben A Karib-tenger kalózai leginkább időtlenségével tüntet: hiába az újabb tengeri szörnyek és a jövedelmező haknira beugró sztárok sora (Keith Richardstól Paul McCartney-ig), az ötödik részéhez ért sorozat meglehetősen nyugodt vizeken hajózik a dús partok felé. Egyre irracionálisabbá váló kalózmitológiájában az elnyűhetetlen Jack Sparrow kapitány lassan minden tengeri átok nélkül is zombivá változik, amint ezt Johnny Depp rutinból megoldott ripacskodása is részről részre kellemetlenül hangsúlyozza.

A friss epizódban legalább utalnak rá, hogy a mindig is burleszkhősként működő Sparrow immár végképp önnön paródiájaként tántorogja át a karibi szigetvilágot. Kétséges, hogy Depp karizmája meddig tart ki, pláne, hogy rajta kívül alig sikerült emlékezetes karaktereket írni a sorozatba. A Salazar bosszújában sem a szájából fekete nyálat csorgató, a többi figurához hasonlóan a méla rothadás valamelyik stációjában lévő címszereplőt (Javier Bardem) érdemes figyelni, hanem az idők szavát meghalló feminista hősnőt (Kaya Scodelario). Kár, hogy Carina történetének valójában semmi tétje, csak arra megy ki a játék, hogy ismét össze lehessen hozni a harmadik etap végén hullámsírba küldött Will Turnert Elizabeth Swann-nal. Orlando Bloom és Keira Knightley nagy találkozásához azonban soknak tűnik a kétórás játékidő, tekintve, hogy az aktuális sztori cseppet sem frissít a régi recepten. A kérdés így csak az, ellensúlyozza-e a csökkenő amerikai bevételeket a nemzetközi érdeklődés, a Karib-tenger kalózainak ugyanis rég nem éri meg hazai vizeken gályázniuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13324