KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Loving

Barkóczi Janka

Loving – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Jeff Nichols. Kép: Adam Stone. Zene: David Wingo. Szereplők: Joel Edgerton (Loving), Ruth Negga (Mildred), Nick Kroll (Cohen), Michael Shannon (Grey). Gyártó: Raindog Films / Big Beach Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 123 perc.

 

Richard Loving virginiai építőmunkás 1958-ban beleszeretett egy törékeny, fiatal lányba, Mildred Jeterbe. Mildred hamarosan már a közös gyermeküket várta, ezért úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. A lépés a legtöbb helyen teljesen logikusnak és ártalmatlannak tűnt volna, ám az 50-es évek végének Virginiájában beláthatatlan következményei lettek. Mivel Richard fehér, Mildred pedig színes bőrű volt, az állam aktuális törvényei szerint nem léphettek frigyre, kevert rasszú utódokat pedig még kevésbé nemzhettek. Az ifjak nem értették, mi végre a szigor, elutaztak hát a szabadabb Washingtonba, hogy miután ott összekötötték életüket, immár mint Lovingék térjenek vissza. Innen kezdődött kálváriájuk, melynek során a hatóságok kemény rendőri fellépéssel és elmarasztaló ítéletek sorával próbálták őket jobb belátásra téríteni.

Jeff Nichols filmje Nancy Buirski 2011-es dokumentumfilmjét, a The Loving Story-t veszi alapul ahhoz, hogy az afroamerikai polgárjogi mozgalom egy kevésbé ismert, ám annál fontosabb pillanatát feldolgozza. A házaspár és az őket segítő jogászok küzdelme egészen az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáig eljutott, ahol végül 1967-ben hozták meg a felmentő ítéletet, amely alkotmányellenesnek és az emberi alapjogokat sértőnek minősítette a házasságkötés faji alapú korlátozását. A Nichols által bemutatott történet ereje, hogy minden eleme hiteles, a karakterek megformálásától (Ruth Negga a feleséget, Joel Edgerton a férjet alakítja meggyőző átlényegüléssel) az életük összes apró mozzanatáig. A felemelő példa mégsem formálódik kerek egésszé, a nézőt nem ragadja magával a kisember által kivívott ritka diadal, mert a forgatókönyv a nagy sztori helyett leragad az apró részleteknél. A harcnak nincs ritmusa, nincs dinamikája, az igazi dráma helyét a korrekt leírás foglalja el. A „Loving vs. Virginia” ügy izgalmas tárgyalótermi kaland helyett a vidéki élet kis örömeit és romlatlanságát dicsérő bukolikus esszé lesz, ami így sem kevés, bár az eredeti sztoriban nagyobb erőket sejtünk. Egy igazi steinbecki mesét, sokat ígérő befejezéssel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13077