KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Divat a szerelem!

Horváth Eszter

Chic ! – francia, 2015. Rendezte: Jerome Cornuau. Írta: Jean-Paul Bathany. Kép: Stéphane Cami. Zene: René Aubry. Szereplők: Fanny Ardant (Alicia), Marina Hands (Hélène), Eric Elmosnino (Julien), Laurent Stocker (Alan). Gyártó: Alter Films. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 103 perc.

 

„Beszéljen még nekem a zöldborsóról!” – suttogja érzékin Fanny Ardant Eric Elmosninónak, s ez egyszer a zöldborsó valóban csak zöldborsót jelent. Alicia Ricosi (Ardant) egy haute couture divatház szeszélyes tervezője, akit megihlet véletlen találkozása Juliennel, a kötött pulóveres breton kertrendezővel. Aliciának inspirációra van szüksége, az új kollekciónak pedig időre el kell készülnie. Így Hélène-re, a divatház lelkére és eszére marad a feladat, hogy felkutassa és meggyőzze a férfit, legyen a nagyasszony múzsája.

A Divat a szerelem! története bátran épít a képre, ami (többek között Az Ördög Pradát viselnek köszönhetően) a divatvilágról él a nézők fejében. Van itt gerinctelen főnök, zseniális, de egoista divattervező, zéró magánélet, modellek, pezsgő. A könnyed francia vígjátékok sorából azért tűnik ki mégis Cornuau filmje, mert nem egy klasszikus dichotómiát tár elénk. Nem a karrier kontra magánélet vagy gonosz főnök kontra okos beosztott történetet nézzük, hanem az utat, amelyen egy fiatal nő eljut önmagához. Hélène-ben ötvöződik az Ördög és a túlhajszolt gyakornok karaktere: zsarnok, rideg, törtető, ugyanakkor kiszolgáltatott és magányos. Marina Hands – aki vonásaiban meglepően emlékezet Audrey Tautou-ra –, atipikus komika, játéka precíz, apró gesztusokból építkezik. A Julient alakító Elmosnino ezzel szemben a kortárs francia film egyik legeredetibb figurája. Karaktere és játékstílusa üdítő ellenpontja Hands-ének: csupán jelen van, de ez a jelenlét olyan erős, hogy nem tudunk nem figyelni rá. Ugyanakkor a Divat a szerelem! kispadra ülteti Fanny Ardant-t, ami finom önkritikának vagy ha úgy tetszik, belső poénnak is tekinthető: ez a történet nem a művész(et) kibontakozásának terepe. Ám ettől még nagyon szórakoztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12353