KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fehér árnyék

Barkóczi Janka

White Shadow – tanzán-olasz, 2014. Rendezte és írta: Noaz Deshe. Kép: Armin Dierof. Zene: James Masson. Szereplők: Hamisi Bazili (Alias), Salum Abdullah (Salum), Riziki Ally (Anya), James Gayo (Kosmos). Gyártó: Shadoworks. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 117 perc.

Annak aki elcsípte valaha Salif Keita, a mali beat császárának fellépését valamelyik fesztivál jó érzékkel megszerkesztett világzenei programjában, lehet némi fogalma arról, hogyan jön létre a bódító afrikai varázslat a fekete kontinens albínó előadójának tolmácsolásában. Keita jószerencséje és tehetsége révén egykor sikeresen kijátszotta a sorsot, és a megbélyegzettségből kitörve utat talált magának a globális hírnév felé, de példája sajnos egyedi maradt. Több százezer sorstársa hosszú ideje kénytelen a félelem és kiszolgáltatottság légkörében élni szülőhelyén. A törzsi mágiához kötődő hagyományok és a szívós babonák világában az albinizmus misztikája keményvalutára váltható, a tejfehér bőrű emberek testrészei ugyanis (főként ha még élő tulajdonostól származnak) bűbájos szertartások, amulettek és gyógyító főzetek kulcsfontosságú kellékei. Azon a vidéken, ahol több ezer dollárt ér egy levágott kéz, ilyen genetikai rendellenességgel születni nem éppen életbiztosítás, ami jó alapot biztosít egy nyomasztó spirituális thriller számára.

A Berlinben élő izraeli származású rendező, Noaz Deshe, eredetileg tanítani indult Tanzániába, amikor szembesült a fentebb vázolt problémával. Töredezett, riasztó, dokumentarista stílusjegyeket hordozó mozija éles segélykiáltás, amely erre a felfoghatatlanul brutális gyakorlatra hívja fel a figyelmet. Hőse egy vidéki albínó kisfiú, aki szemtanúja lesz saját édesapja meggyilkolásának, majd a nagyvárosba menekül bácsikája védőszárnyai alá. A hajsza azonban ott is folytatódik, melyet csak a gyerek hagymázas rettegésén, látomásos értetlenségén keresztül követhetünk. A Fehér árnyék éppen ezért meglehetősen nehéz film, az első perctől az utolsóig komoly figyelmet követel, és alaposan megdolgoztatja a nézőt. Mégis megéri a fáradtságot, mert végül minden összeáll, és az is kiderül, hogy a kortárs mágikus realizmus egyik unikális darabjához volt szerencsénk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12188