KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Téli mese

Andorka György

Winter’s Tale – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Mark Helprin regényéből Akiva Goldsman. Kép: Caleb Deschanel. Zene: Hans Zimmer és Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Colin Farrell (Peter), Jessica Brown Findlay (Beverly), Jennifer Connelly (Virginia), Russel Crowe (Soames), Will Smith (Lucifer). Gyártó: Village Roadshow Pictures / Weed Road Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 118 perc.

 

A Téli mese újabb hollywoodi adaptáció, amely nem fogja az eredeti mű olvasótáborát szélesíteni: Mark Helprin nyolcvanas évek elején született regénye egy jelenbe csöppent századfordulós betörőről a mára oly népszerűvé vált városi fantasy és a „time slip” melodráma elemeit egybefűző történetével minden bizonnyal remek alapanyag lehetett volna egy nagyobb ambíciójú, látványos családi mozihoz, a rendezői székben újonc Akiva Goldsman azonban a vaskos regényből – minden forgatókönyvírói tapasztalatát meghazudtolva (Egy csodálatos elme, A Da Vinci-kód) – teljességgel működésképtelen filmes narratívát párolt le.

A Téli mese teadélutáni tempóban haladó, a könyv univerzumának érezhetően durva és átgondolatlan redukálása miatt mégis nehezen követhető cselekményében kibontatlan szálak és kidolgozatlan karakterek szegélyezik az utat, az időugrás pedig éppen akkor húzza ki a lábunk alól a talajt, amikor mindennek ellenére már-már befészkeltük volna magunkat a századforduló mágikus-realista New York-jának hangulatos világába. Sem a bizarr akcentussal, szórakoztatóan ripacskodó Crowe, sem a vizslatekintetű Farrell és szárnyas csodapacija további jelenléte nem kárpótol az összecsapott jelenkori felvonásért, amelynek végére – opcionálisan néhány zsebkendő elfogyasztása után – a célelvű univerzum komfortos illúziójával és a „minden dolog összefügg” Felhőatlaszra rímelő falvédő-bölcsességével állhatunk fel a székünkből. A Valentin-napi randifilmként pozícionált bemutatónak valószínűleg megfelelőbb helye lesz a tévéképernyőn, pótszerként szürke és latyakos délutánokra, amikor legszívesebben a paplan alatt lapulunk egy bögre teával, az ablakon túl pedig a fél lábát a télbe lógató időjárás éppen olyan zavartan keresi magát, mint ez az ártalmatlan, felejthető alkotás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11857