KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sorsügynökség

Sepsi László

The Adjustment Bureau­ – amerikai, 2010. Rendezte: George Nolfi. Írta: Philip K. Dick története nyomán George Nolfi. Kép: John Toll. Zene: James Horner. Szereplők: Matt Damon (David Norris), Emily Blunt (Elise), Shohreh Aghdashloo (Mrs. Norris), Terence Stamp (Thompson). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 104 perc.

Az eleddig forgatókönyvíróként tevékenykedő George Nolfi rendezői debütálása nem csupán saját korábbi munkáinak, de az utóbbi évek Philip K. Dick-adaptációinak fényében is meglepetésfilm. A Bourne-ultimátum ésA testőr szkriptjei éppúgy pergő hajszathrillert ígértek, miképp A felejtés bére és a Next akciófilm-torzói, ellenben a magyarul Helyreigazító csoport címmel megjelent novella moziverziója a papírforma helyett új receptet követ. Dick történeteinek ellipsziseit általában a sci-fi thriller motívumkészletéből csent sablonokkal töltik fel a készítők, így kerekedhetett az Emlékmásból a nyolcvanas évek emblematikus disztópiája és az Imposztorból szárazjég-gőzös utánérzéshalmaz – Nolfi ellenben a paranoia sci-fi eszköztárát mindvégig alárendeli a románc műfajának.

A Sorsügynökség egyetlen kapcsolódási pontját az alapanyaggal a világ mesterséges voltára ráébredő főhős jelenti, ám míg a kurta írás esetében éppen arra kerül a hangsúly, hogy a szürke hivatalnok és kellemetlen felesége csupán porszemek egy hatalmas gépezetben, Nolfi hősei már minden tettükkel saját jelentősségüket erősítik. Az egyszerű irodista így alakul feltörekvő politikussá, akit a címbéli szervezet mindenáron megpróbál távol tartani újsütetű szívszerelmétől: az éveken keresztül húzódó küzdelem magával a keménykalapos ügynökök képében megjelenő Sorssal alapvetően nem állna távol Dick univerzumától sem, ám ebben a formában csak bizarr kísérlet a hetvenes évek paranoiafilmjeinek és napjaink romkomjainak összeházasítására, melyben az olcsó végkifejlet mellett az eredeti szerző neve jelenti a legnagyobb meglepetést. Eképp a Sorsügynökség sci-fi elemekkel megbolondított, New York-i románcként kiválóan funkcionál, de Dick novellájának hagyatékát továbbra is a Dark City ápolja a leghűségesebben – függetlenül attól, hogy kinek a neve szerepel a kreditlistán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10601