KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy család

Tüske Zsuzsanna

En familie – dán, 2010. Rendezte: Pernille Fischer Christensen. Írta: Pernille Fischer Christensen, Kim Fupz Aakeson. Kép: Jakob Ihre. Zene:. Szereplők: Johan Philip Asbaek (Peter), Jesper Christensen (Rikard), Lene Maria Christensen (Ditte), Anne Louise Hassing (Sanne). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Grant Film. Feliratos. 102 perc.

Ha hétköznapi viseletbe öltöztetett melodrámáról van szó, Dánia továbbra is élen jár – erejét alapvetően abból nyeri, hogy a látszólag hasonló elemekből felépített, folyamatosan bővülő filmcsoport esetében a homogenitás elsősorban az alkotók jóízlésében, sokarcúságában és tehetségében mutatkozik meg. A műfajt eddig csupán három nagyjátékfilmmel képviselő, író-rendező Pernille Fisher Christensen a szerelemre éhes nő és a magányos transzvesztita (Szappanopera), valamint a derűlátó tánctanárnő és a priusztól sújtott villanyszerelő (Táncosok) némileg könnyedebb hangvételű románcával a feloldhatatlannak tűnő ellentétekre épülő szerelem motívumát jelölte ki fő irányvonalként. Legújabb alkotásában több sorsot és jóval súlyosabb problémákat mozgat: ezúttal egy egész család kálváriáját dolgozza fel.

A nagy múltú pékdinasztia élén álló és tradícióit szigorúan őrző Rikard Rheinwald-ot hosszú és fájdalmas rákkezelés után gyógyultnak nyilvánítják, ezzel egyidőben lánya két, egymással harcban álló hírt kap: egy nemvárt terhességét, valamint visszautasíthatatlan ajánlatot egy New York-i művészeti galéria vezetésére. Dittének és barátjának először a karrierépítés és a családalapítás váratlan lehetősége között kell döntenie, majd Rikard hirtelen rosszulléte, és egy új, megrázó diagnózis nyomán további, súlyos áldozatok meghozatala vár rájuk, amelyek árán a családi egység ugyan látszólag fennmaradna, lélekölő hatásuk azonban majdnem olyan súlyos, mint a ráké.

A cselekmény kidolgozása tekintetében Christensen ezúttal is legalább annyi alázatot tanúsít a műfajjal szemben, mint kőkemény hőse a családi hagyományok fenntartásáért, mértéktartó stílusának köszönhetően pedig a mindennapi élet tragédiái sokszor csak jelzésszerű, finom mozzanatok képében követik egymást, míg a végszóban egyetlen apró gesztus fel nem old minden fájdalmat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10559