KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Karate kölyök

Vajda Judit

 

The Karate Kid – amerikai-kínai, 2010. Rendezte: Harald Zwart. Írta: Robert Mark Kamen történetéből Christopher Murphey. Kép: Roger Pratt. Zene: James Horner. Szereplők: Jaden Smith (Dre Parker), Jackie Chan (Mr. Han), Taraji P. Henson (anya). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 140 perc.

 

Úgy tűnik, a közönségnek rendszeresen szüksége van az olyan dicsőséges felemelkedés-történetekre, melyekben a legkisebb fiú vagy legyőzi a sárkányt, vagy nem (általában az előbbi) – de legalább mindenképpen megpróbálja. Az 1984-es Karate kölyök újabb remake-jében (hiszen a hasonló cselekmény miatt az 1994-es Új karate kölyök is inkább tekinthető újrának, mint a trilógia folytatásának) szintén erre esik a hangsúly, nem a tulajdonképpeni győzelemre vagy elbukásra, mivel az út, az átváltozás adott esetben ugyanolyan dicsőséges lehet, mint az esetleges diadal a végén. Így lesz a többféle értelemben is elnyomott Daniel-szanból magabiztos fiatalember, a Hilary Swank hozta zűrös kamaszlányból igazi hölgy, a legújabb verzióban pedig a Jaden Smith alakította szemtelen, zárkózott kis pocokból barátságos, a világra nyitott kisfiú.

A 2010-es junior kiadásban ugyan egészen Kínáig kell menni, hogy indokolt legyen, miért piszkálná kortársai közül bárki a már 12 évesen is igazi cool arc, fonott hajú fekete srácot, ezt leszámítva azonban az alkotók egyszer sem játsszák ki hangsúlyosan az idegengyűlölet-kártyát, ahogy kimarad az eredetiben még lényeges társadalmi érzékenység is. Ehelyett kapunk néhány turisztikai nagyágyút (Kínai Nagy Fal, Wudang-hegység), helyi ízeket (sültskorpió, Qi Xi Fesztivál), Pat Morita Miyagija után szerencsére a drámai szerepben sem kínos Jackie Chant és egy, a korábbinál értelemszerűen visszafogottabb, bájos gyerekszerelmet. Elképesztő viszont az a leplezetlen, kegyetlenül élethű, már-már szadista brutalitás, amivel a harcjeleneteket megoldották. Roppannak a gyermekbordák, csattan a kis fej a betonon, harcművész-sztárunk karaktere pedig könyörtelenül fiatalkorúakat bántalmaz. Mindez főleg azért megdöbbentő, mert Harald Zwart filmjét egyébként minden más arra predesztinálná, hogy igazi, szívmelengető családi mozi legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10378