KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó dal

Szabó Noémi

The Last Song – amerikai, 2010. Rendezte: Julie Anne Robinson. Írta: Nicholas Sparks, Jeff Van Wie. Kép: John Lindley. Zene: Aaron Zigman. Szereplők: Miley Cyrus (Ronnie), Greg Kinnear (Steve), Bobby Coleman (Jonah), Liam Hemsworth (Will). Gyártó: Touchstone. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 107 perc.

 

Miley Cyrus tízéves kora óta dolgozik a hírnevén, és ennek újabb állomásaként, a Hannah Montana-franchise-tól és popénekesi karrierjétől függetlenül, Az utolsó dalban drámai színésznőként is kipróbálta magát. 2002-ben Mandy Moore, egy akkori tinédzser popikon hasonló terveket dédelgetve főszerepet vállalt a Séta a múltba című Nicholas Sparks regényéből adaptált melodrámában, ami elősegítette színészi karrierjét – Miley pontosan ugyanerre vágyott, így a Disney részéről magát Sparks-ot kérték fel egy regény és egy forgatókönyv párhuzamos megírására, kifejezetten tinisztárjuk részére.

A film a Sparks-univerzum emblematikus darabja, a konzervatív, keresztény vallásossággal átitatott értékrend és a szerelmi tematika mellett a szerző legfőbb motívumai sem hiányozhatnak belőle; ahogyan a korábbi filmadaptációkban (Üzenet a palackban, Séta a múltba, Szerelmünk lapjai, Éjszaka a parton, Kedves John) már megszoktuk, itt is nagyon fontos szerepet kapott a vízpart, a levelezés, és a kétkezi munka dicsőítése (bár ezúttal nem ácsolás, hanem üvegablak készítés kovácsolja össze a szereplőket). Ezek mellett egyetlen humoros betét erejéig (a mosómedve-horrorban) Miley Cyrus Disney-csatornás múltja is visszaköszön.

Ahogyan az Alkonyat esetében is várható volt, ismét csak szinte azonnal megindult a találgatás a két főszereplő, Cyrus és Liam Hemsworth kapcsolatát illetően. Be is bizonyosodott, hogy a gyöngyvásznon látott szerelem a valóságban is szárba szökkent a fiatalok között. Ráadásul az anyát alakító Kelly Preston azzal együtt vállalta a szerepet, hogy 17 éves fia a forgatás kezdete előtt fél évvel halt meg tragikus körülmények között, így produkció tálcán kínálja a média gépezetének mindazt, ami csak elvárható: egy bestseller, egy blockbuster, egy soundtrack, bulvárhírek sorozata és mellékesen 107 perc melodráma egyetlen csinos csomagban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10169