KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Tavasz, nyár, ősz

Szerkesztői üzenet

Gelencsér Gábor

Molnár György tévéjátéka három Kosztolányi-novella alapján.

 

Ranódy László 1980-ban összeállított, három Kosztolányi-novellát tartalmazó filmszkeccsében (Színes tintákról álmodom) az íróról és családjáról forgatott amatőrtekercsek választják el egymástól az egyes epizódokat. Molnár György szintén három Kosztolányi-novellát egybefűző tévéfilmjében talán éppen a korabeli felvételeket készítő, illetve vetítő fényképész-mozigépész alakja kapcsolja össze az egyes részeket. Az előbbiek az íróról szólnak, az utóbbiak az írótól származnak: Bölcsőtől a koporsóig című kötetének irodalmi portréi között megtalálhatjuk a Fényképészt és a Mozigépészt is. Az egyetlen szereplőbe összegyúrt figura Molnár György számára fontos dramaturgiai és poétikai szervezőelvvé válik. Az író és a rendező közös szerzői pozícióját testesíti meg, ahogy egyszerre tanúja és megfigyelője az eseményeknek, a középső történetet pedig mintegy az ő kameráján keresztül, a korai némafilmek modorában látjuk. A rendező láthatóan nagy kedvvel azonosul a „szakmabeli” rezonőrrel (a kávéházi mozibemutatón lelkes házigazdaként fel is tűnik mellette); filmjének legsikerültebb részei a novellák korát, az 1910-es éveket stílusukban is megidéző mozgóképek.

Az epizódokat tehát jóval inkább összekötő, semmint szétválasztó passzázsok a játékosan önreflektív szerzői pozíció mellett az egyes novellák belső összefüggéseit, gondolatrímeit emelik ki. A szereplők útjai ugyan ötletesen keresztezik egymást, mindez azonban nem a történetek, jóval inkább az élethelyzetek összefüggésére utal. Ezért sem nevezi meg a rendező az eredeti írásokat, hanem filmjének új, metaforikus címet ad, noha a Hímek, A bécsi asszony és az Öregurak című novellák szüzséje a tömörítések és az apró módosítások ellenére könnyen azonosítható. A rendező szándéka azonban nem csupán az egyes novellák pontos és érzékeny adaptálása, hanem tükörszerű egymásba fordítása, kölcsönös értelmezése, méghozzá úgy, hogy közben ne lépjen ki az író világából, csak a már eleve meglévő összefüggéseket hangsúlyozza a kiválasztás és az (össze)rendezés segítségével. Mindez ráadásul egyáltalán nem idegen az írótól sem, gondoljunk az Esti Kornél-novellaciklusra, továbbá a dramaturgiai-poétikai vezérszólamot megtestesítő, szintén Kosztolányitól átemelt rezonőr-figurára.

Három novella megfilmesítésén túl milyen szerkesztői szándék vezette a rendezőt az írások kiválasztásakor és egymás mellé állításakor? A Tavasz, nyár, ősz az Esti Kornél-ciklusnak – de talán nem túlzás azt állítani, hogy a teljes életműnek – mélyebb értelmű szerkesztési elvét is érvényesíti, amikor a fiatal, az érett és az idős férfi „panaszait” sorolva valóban a „bölcsőtől a koporsóig” megrajzolja az emberi élet nagyszabású illúzióját, szépségét és veszendőségét, a hiteket és a csalódásokat, a reményt és a rezignációt.

Az első novella érettségiző fiatalembere egy érzéki asszony fellángolásának eszköze, méghozzá férje cinikus egyetértésével. Az életveszélyes kaland illúzióját megélő hősszerelmesre a kihasználtság felismerése, keserű kijózanodás vár; a csaló maga válik megcsalttá. A második történet könnyedebb hangvételű, így ehhez joggal kapcsolódik a némafilmes stílusimitáció. A lakását szerelmi légyottra átengedő barát kihasználja rászedettségét, s végül titokzatos idegenként maga is haszonélvezője lesz a saját otthonában zajló liaisonoknak. A férfias kaland illúzióját követően – hiszen hőse, Kosztolányi egyik fontos motívumát megszólaltatva, mégiscsak vendégként vesz részt saját életében – az egykori fiús és férfias játékok felidézése zárja a novellák gondolatkörét, amelyben két öregúr tér vissza ifjúságának színhelyeire, idézi fel az egykori kalandokat, és e melankolikus búcsúval zárja le immár végérvényesen a múltat.

Molnár György A rossz orvos című tragikusabb hangvételű Kosztolányi-novella adaptációja után ezúttal könnyedebb, anekdotikusabb, látszólag csupán a felszínt karcoló írásokban keresi és tárja fel a bennük rejlő mélységet. A kiváló színészek, az erős atmoszférájú enteriőrök, a szűkös televíziós keretek között megvalósított gazdag képi világ ellenére a Tavasz, nyár, őszben a rendező elsősorban nem filmíróként, hanem – a három novella titkos összefüggéseinek feltárásával – értő olvasóként és szerkesztőként jut közel az író világához.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9018