KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A specialista

Bíró Péter

A Stallone-életmű egyike azon szomorú életműveknek, amelyek nem épülnek, gazdagodnak az idővel, hanem csupán terebélyesednek. Pedig ő is új utakat keres, ebben a filmben például a tőle megszokott, gyakorlatilag beszédképtelen, döbbenetes fizikai képességekkel megáldott, az úgymond jó ügy érdekében szívesen, nagy kedvvel gyilkoló, imbecillis rendőr vagy katona figurájával való szákításig is eljut. Leszámítva egyetlen végignézhető művét, a Rocky I.-et és annak nézhetetlenné butuló folytatásait, valamint leírhatatlan vígjátéki próbálkozását, mindig is makacsul ragaszkodott a kétkezi emberölés motívumához. Ezúttal a gyilkolásnak az előzőekhez képest már-már intellektuális módját választja: egy olyan tűzszerész specialistát alakít, aki zseniális bombáival még a legyet is röptében… Apropó! Nem emlékszem rá, hogy valaha is előfordult volna vele a filmvásznon, de most szeretkezik (Sharon Stone-nal nem nagy vicc), és bár az egész egy body building bemutatóra emlékeztet leginkább, nem lehet nem észrevenni, hogy a halál, a gyilkolás mellé új elemként belépett a szex is.

Mi jöhet még? Az örök rivális, Arnold Schwarzenegger legújabb filmjében (a Juniort hamarosan nálunk is vetítik) kismama szerepben tűnik föl. Stallone talán már várja a hármasikreket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/01 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=88