KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A macska rejtélyes halála

Schéry András

Macskájuk a moziban többnyire magányos öregasszonyoknak van. Lehet még színésznőknek (minimum angóra-macska) gyerekeknek, blazírt magándetektíveknek, hóbortos művészeknek, meg ősi titkokat őrző modern boszorkányoknak (hozzánk el nem jutó horrorfilmekben;. De a kicsinyes acsarkodásban egymást a vászonról is lejátszó Mariangela Melato–Ugo Tognazzi testvérpár mellett egy macskának nem lehet helye. Így hát a joviálisán falánk, római nemtörődömséggel bóklászó, közönséges háztartási macskának meg kell halnia. Már csak azért is, hogy elkezdődhessék a fergeteges komédia, amelyben a testvérpár a gálád macskagyilkos felkutatásának ürügyével szabadulni próbál a közös tulajdonukban levő ház – kellőképpen bizarr – lakóitól, hogy a roskatag ingatlant jó pénzen eladhassa.

Minden percben történik valami, mindenki jópofákat mond, a színészek láthatólag élvezik a komédiázást. Comencini ezúttal szerencsére eltekint az „igényesebb” filmjeit tönkretevő moralizálgatástól, – a néző pedig önfeledten szórakozik, már ha a feliratok gyorsolvasása mellett marad rá ideje: a forgalmazó ugyanis ezzel a „giccsadóval” sújtja e par excellence szinkronfilm közönséget.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/03 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7529