KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A karatézó Cobra

Loránd Gábor

 

Ez a japán film az olyan külföldit juttatja a néző eszébe, akinek lelki szemei előtt harcsabajuszú, busa szemöldökű, pej paripáját szőrén megülő, Piroschkáját táncoltató és ostorát pattogtató vitéz jelenik meg a „magyar” szó hallatán, és aki azt is tudni véli rólunk, hogy valahol egy Balkán nevű sötét zugban lakozunk. Inoue Umedzsi műve, a vijjogva, nyerítve, hörögve ugráló és hadonászó karatebajnokok handabandázásának köszönhetően ugyanis azt a benyomást keltheti a naiv és tájékozatlan mozilátogatóban, hogy a japánok (kevés kivételtől eltekintve) idióták. „Cobra”, a rendíthetetlen detektív és ellenlábasa, az emberiség szégyenének tartott gengszter sűrűn és hosszan csépelik egymást, amely összecsapásokat nevetés, mi több: jogos gúnykacaj követ a zsöllyében. A történet elemeinek kevés közük van egymáshoz, a fordulatok erőltetettek, a szereplők – megszállott, vagány zsaru; csakazértis korrupt, kukacoskodó főnök; maffia támogatta bűnöző politikus – körbenyírt sablonok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6981