KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Kisdarázs

Greskovits Béla

 

Joseph Pilissynek kár volt megfilmesítenie Viviane Villamont Kisdarázs című, a közelmúltban magyarul is megjelent regényét.

Kár bizony, mert keze alatt napszítta képregénnyé fakult az eredeti mű színes szövete, „gyermekszáj „-tréfálkozássá bárgyúit a Kisdarázs harsány, kedvesen képtelen nyelvi humora.

Ernyedt jelentéktelenséget áraszt a film agyonvizezett pasztellárnyalatokból összepacsmagolt színvilága, a jelenetek pedig – a történést egységes folyammá fűző hangulati elemek híján – esetlegesek maradnak.

Az ily módon alapértékeitől megfosztott regény maradványaival untatja nézőit Pilissy: a válófélben levő szülők gyermekének hányattatásaival, a nevelőintézeti apácák szadizmusával, meg azzal, hogy minduntalan az érzéketlen világgal vívott csetepatékba keveri a filmbéli gyermekhős édesapját, a bumfordin balos munkásembert.

Tiszta lelkiismerettel csak a regényhez kívánhatunk jó szórakozást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6729


előző 1 következőúj komment

juhi#1 dátum: 2008-09-02 19:01Válasz
". . . Viviane Villamont Kisdarázs című, a közelmúltban magyarul is megjelent regényét."

Nem tudom, a 'közelmúlt' meddig megy vissza egy magyar nyelvű kiadás esetében, de én a könyvet a 70-es évek elején olvastam. Magyarul.
Így a kritikát már ennek alapján nem tartom helytállónak.