KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Balázs Béla filmkritikái – először magyarul

Nanuk, az eszkimó

Balázs Béla

 

Sajnos a törvény ma még nem bünteti a megtévesztő és jogtalan alcímeket. Az Urania cégnek ezt a középszerű tanfilmjét [Rendezte Robert J. Flaherty, 1922 – A szerk.] „lenyűgöző emberi sors”-ként reklámozták. A közönséget félrevezették, és ez nyilvánvaló csalás, ami például Németországban büntetendő cselekedet. Ha az évad ilyen alcímekkel indul, akkor résen kell lennünk. Ameddig a törvény nem oltalmaz bennünket, addig a sajtó nyilvánosságának segítségével védjük majd magunkat.

A feliratok csöpögnek a meghatódottságtól, hogy milyen hőstetteket vitt véghez a filmexpedíció. Állítólag még a felvevőgépük is befagyott. Ez lehet az oka annak, hogy olyan keveset látunk. Egy eszkimó férfi vadászik, halászik, evez és felépíti hókunyhóját. Ennyi az egész. Bár néhány felvétel egészen jól sikerült, ez a sarkvidéki táj olyan, mint bármelyik hóborította vidék. Mennyire másak, mennyire borzongatóan meg-rázóak voltak a felejthetetlen Shakleton-filmek képei! Ezekről a tragikusan monumentális, majdnem kozmikus távlatú felvételekről valóban a világ örökké tartó éjének jeges lehelete csapott meg bennünket. Ebben a szegény Nanuk-filmben meg csupán egyetlen motívumot találunk, amelyik hat az érzelmekre. A kutyák kint üvöltenek az éjszakai hóviharban, mialatt az eszkimó férfi kunyhójában nyugovóra tér. Hiába, a kutyák sorsa sokkal megrendítőbb!

Egy dolog érdekelhetett volna bennünket ebben a filmben, mégpedig az eszkimók arcjátéka. Mert e tekintetben küldetése van a filmnek. Mert még mindig rejtély számunkra, mi is az arc néma beszédének lényege, hogyan lehetséges az, hogy egy meg-ránduló arcizom a léleknek olyan rezdülését közölje, melynek megfogalmazásához szavaink nem eléggé kifinomultak, és hogyan lehetséges az, hogy azt az arcjátékot is megértjük, amelyet azelőtt sohasem láttunk. Sohasem hatolhatunk a titok mélyére, ha csupán a fiziognómia és a mimika terrénumán maradunk. A filológia az összehasonlító nyelvtudomány segítségével tárja föl’ a nyelv törvényeit. A film segítségével az összehasonlító fiziognómiai kutatásokat kellene megalapozni.

Sajnos az eszkimók nem játszanak ebben a filmben, nevetésük, úgy tetszik, nemigen különbözik a miénktől. De aki látta már amerikai filmekben, hogyan játszanak az igazi indiánok, az tudja, milyen csodálatosan más az arcjátékuk.

 

Der Tag, 1923. augusztus 31.

Zalán Péter fordítása

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 04-05. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6691