KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagy durranás 2.

Tamás Amaryllis

Fergeteges bohózat Szaddam Huszein és az amerikai szabadítók elemi ösztöntől vezérelt állatfarmjáról, Chaplin Diktátora új, korszerűbb köntösben. Csak ezúttal az olajkútöngyújtót csattogtató, falafelt falatozó, horogkeresztes pizsamában pompázó Vezér mellett kiemelt szemléletességgel ábrázoltatik a konform engedelmesség megtestesítője: a húsdarálóba hősies elszántsággal masírozó rambók tömege is. Nem a múlt, hanem a történelmi jelen panoptikumában járunk. Az éppen aktuális – fasizmus gyűjtőfogalom alatt rendszerezhető – elhallgatások, önigazolások, torzítások vastag burkát bontogatjuk, hangos bruhaházással. Gyilkos-cinikus öniróniával trónfosztatik az ész. Az omnipotens Atya – a hatalom szezámkapujában – az előítéletes kultúra hagyományos szimbóluma. A középszerűség bársonyszékbe kapaszkodó géniuszai itt sertepertélnek köreinkben. A „tömegember” legtisztább megtestesülési formáját fedezni fel bennük: a banális Gonoszt (a zsarnoki férjet, a hatalommániás apát, a basáskodó főnököt, a hipnotizőr szektavezért, a keménykezű államférfit). Gyászra való képtelenségünk, hárításaink – jelenkori realitások. Ahogy cinkos vigyorgásunk is az, legyen szó (vagy kép) a hatalmi tébolyodottság emocionális pestiséről, a trambulinról Rambójára vetődő Ramada kisasszony szerelmi vehemenciájáról, bodybuildingező, szteppelő szerzetesekről, a szolgálati kocsiban szoftpornó-stúdiót működtető sofőrről. Csak a fáradhatatlan ötletsziporkák parádéja múltán dereng föl: a pösze Szaddam és alteregói fájdalmasan igaz gegek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=646