KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hóbortos népség

Schreiber László

 

Uys, a Sivatagi show és Az istenek a fejükre estek rendezője ebben a régebbi filmjében olyasfajta kópéságokat talál ki szórakoztatásunkra, amilyenekhez hasonlókat Karinthy vagy Kosztolányi vidám elbeszéléseiből ismerhetünk.

Apró történetek, vagy inkább helyzetgyakorlatok, kísérletek sorozatából áll össze a film. A több tucat hétköznapi és lehetetlen helyzetben egy a közös: jól megszervezett szituációkba avatatlan, mit sem sejtő járókelőket vonnak be, és a kamera segítségével rögzítik reakcióikat, viselkedésüket. A film készítőinek bevallott szándéka természetesen a kísérlet, de azt is jól tudják, hogy a legjobban, leghangosabban nevetni, röhögni egy másik, lóvátett, gyanútlan szerencsétlenkedő emberen tudunk. Talán soha olyan nagyokat nem nevettünk, mint gyerekkorunkban, amikor a zsinegre erősített, újságpapírral kitömött pénztárcát elrántottuk a szerencsés megtaláló elől. Uys arra is ügyel, hogy ne hozza kellemetlen vagy ne adj isten megalázó helyzetbe a kísérletek alanyait, bár lehet, hogy ezt nem elsősorban etikai megfontolásból teszi, hanem hogy elkerülje azt a kis rossz érzést vagy sajnálkozást, ami megrövidítené a nevetést.

A helyzetek némelyike innen-onnan ismerős, de végül is jól szórakozhatunk, valószínűleg majdnem olyan jól, mint Uys és stábja a forgatás során.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5807