KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ártatlanság bizonyítása

Farkas Ágnes

 

Aki számára Agatha Christie neve garancia, az gondolkodás nélkül jegyet vált a filmre. A Christie-féle utánozhatatlanul rejtélyes, kicsit ódon, kicsit groteszk atmoszférát hibátlan stílusérzékkel ábrázolja a film, világsztárokkal.

Akinek Donald Sutherland színészi személye sokat jelent, feltétlenül megnézi a filmet és nem is csalódik. Aki azonban valódi krimi-izgalmakra, a szerzőtől megszokott szövevényes és hátborzongató lélektani drámára, fantáziadús fordulatokra, lendületes és következetesen megszerkesztett történetre számít, az nem lesz maradéktalanul elégedett. Ezúttal nem a film a hibás; a mű az, amely nem éri el a rajongók által joggal kedvelt angol krimiklasszikus legjobb alkotásainak színvonalát.

De ha valaki Agatha Christie és Sutherland – vagy akár Faye Dunaway – feltétlen híve, ráadásul Dave Brubeck művészetét is élvezi, talán módja sem igen lesz rá, hogy a történet gyengéit tettenérje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5745