KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Arany és vér

Tamás Amaryllis

A háború eltörli mindazt, ami az emberben emberi; megsemmisíti a hitet, lerombolja a műveltséget, felszabadítja a vadállati indulatokat, – vélte a XVI. század egyik kiemelkedő humanista bölcselője, Rotterdami Erasmus. E század szülötte II. Fülöp is. Uralkodása idején a spanyol nemesércflották sok ezer tonna ezüstöt és aranyat szállítottak a pénzszegény Európába. Az indiánok százezrei hullottak el a „tüzes vesszők” golyóitól, az ismeretlen betegségek, járványok milliókat pusztítottak el. A két Amerika lakossága a XVI. század végére tízmillióra csökkent.

Saura kegyetlenül illúziómentes filmje akkor játszódik, amikor a bennszülöttek már nem fogadták szívesen az isteni eredetűnek hitt hódítókat, fellázadtak és szembefordultak a kincseikre törő spanyolokkal. Történetének főhőse ugyanaz az Aguirre, akinek Herzog hasonló című filmjében – Klaus Kinski ábrázolásában – III. Richard-i, eredendő gonoszságot tulajdonított. Omero Antonutti Lope de Aguirre-ja fokozatosan részegül meg a hatalomtól, módszeresen megsemmisítve a másik faj iránti megértését – jut el az őrületig, a bűntudatból fakadó cezaromániáig. A film úgy kezdődik, hogy 1560-ban az Amazonas mellékfolyóin lecsurogva négyszáz „mindenre elszánt hódító” a mai Peru vidékéről elindul, hogy pompás hajóin eljusson az álmok földjére, El Doradóba. Hogy aztán a „könnyű zsákmányt” elnyeljék II. Fülöp szakadatlan háborúi...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5543