KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bigyó felügyelő

Hungler Tímea

 

Hogy kicsoda Bigyó Felügyelő? Az amerikai szuperszonikus Pom-pom. Egy egész MÉH-lerakat, kacni a javából. Bámulatosan tudja változtatni az alakját (egyujjas kifordított bundakesztyű, papucs orrán pamutboly etc.). Boldogult úrfikorában rajzfilmfigura volt, amíg az amerikai filmipar mára már krónikusként diagnosztizálható remake láza ki nem tört rajta is, mint történt az sorstársával, a jobb napokat megélt Flinstone famíliával. Ugyan a Bigyó felügyelő klasszikus mesékhez méltóan (Grimm, Benedek Elek) a jó és a rossz harcát viszi vászonra, mindezt a vizuális effektusokban rejtőzködő brutalitásnak olyan vehemens alkalmazásával teszi, hogy az ifjúsági film kategóriába sorolt alkotás akár nyugodtan lehetne korhatáros is: továbbképzés gyermeklelkületű terroristáknak, terrorista hajlamú gyermekeknek.

A filmet elnézve némi nosztalgiával tekinthetünk Bagamérire (ki fagylaltját maga méri), itt bizony semmi tricikli, minden turbó-meghajtású, elsősorban maga a főhős, akit egy balesetet követően toldoz-foldoz össze a csúcstechnológia: a nyaka rugón jár, gólyalábakon közlekedik, az ujjai helyén öngyújtó meg kisolló..., tiszta horror... Ez a gyermekeknek szánt Robot-zsaru, avagy a pozitív hős száll szembe a Gonosszal nyolcvan kínos perc alatt, ami alatt a kritikus fejében a géntechnika kérdésein keresztül a terrorizmuson át az agressziónak a gyermeklélekre gyakorolt hatásáig bezárólag minden eszébe jut, kivéve az, hogy ifjúsági filmet lát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4608