KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pár lépés a mennyország

Sneé Péter

Míg vérben tocsogunk, hiányoznak a szívünknek kedves történetek, melyek nemcsak gyűlöletre hevítenek, hanem serkentik kíváncsiságunkat, felébresztik szeretetéhségünket, vagy akár sírásra ingerelnek. Ahol nagy a szükség, közel a segítség. Előbb tisztes alkotások kelletik magukat, mint amilyen a Szeress Mexikóban!, azután jönnek a gyönge utánzatok.

Alfonso Araunak elég pénze volt, szerződtetett egy világsztárt is, használható története viszont nem akadt. De sebaj, azért van a filmipar, hogy pótolja, ami hiányzik! Ha egy fia gondolat meg nem környékezi a rendezőt, akkor a műszak varázsol Paradicsomot a gyárudvarra, legföljebb az operatőr szentségel majd, mivel unja a sok szűrőzést, előkézést. Bugyutácska a kínkeservesen összeizzadott sztori? Ugyan, melyikünket érdekelné, amikor kedvenceink emlékezetes szerepkliséiben gyönyörködhetünk. Lám Keanu Reeves milyen daliás amorozó, és Anthony Quinn micsoda eszményi nagyapa! (Jutalomjátékuk bőven kitölti a filmidőt.)

Néhány apró gag szükséges még az egyes nézői szubkultúrák megnyeréséhez: nagymamáknak kis éji balett a kertben, piromániásoknak néhány métermázsa öngyulladó szőlővessző, hogy röpke másfél perc alatt lángba boruljon a húsz hektáros ültetvény, a rejtvényfejtőkről pedig a figyelmetlen stáb gondoskodik – no, mit rontanak el megint? Szőlészeink meglepő újdonságokkal gazdagodnak, a papírgyárak zsebkendőforgalma megnő, egy szó mint száz: értünk szép a világ.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=41