KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hat nap, hét éjszaka

Harmat György

 

Nem kell feltétlenül gazdagnak lenned ahhoz, hogy ötven fölött is nőt hódíts – mondja a hollywoodi mítosz a férfiaknak. Elég, ha a teremtés koronájához méltó a magatartásod, ha körülvesz a „sokat átélt magányos farkas” aurája. A legfontosabb azonban, hogy (legalább minimálisan karbantartott izomzatú) mellkasodra hajtva fejét – biztonságra leljen szíved hölgye. Az sem árt, ha (mint ugyancsak jelen filmben) egy lakatlan szigeten hidroplánt varázsolsz egy lerobbant repülőgépből és szembeszállsz a modern kalózokkal. Mindezeket teljesítve szennyezheti bőröd motorolaj, nyomhatja több mint fél évszázad súlya erős vállaid, az sem baj, ha nem vet föl a pénz: karjaidba omlik választottad.

Amint az általa kínált tanulságokból látható, az új amerikai produkció olyan díszkövezet képét nyújtja, mely közhelyekből van kirakva. Persze mi mást lehetne várni a Szlovákia magyarlakta részéről Kanadába származott, majd amerikaivá lett Reitman Ivántól, ki megbízhatóan gyártja a sikert, hol szellemtelen ostobaság (Szellemirtók), hol jópofa semmiség (Ikrek) formájában. A Hat nap, hat éjszaka vidám kalandsora az utóbbiak közé tartozik. Erre mondják, hogy tipikus nyári film, s nemcsak azért, mert pálmafás tengerparton, trópusi szigeteken játszódik a cselekmény, melyben az idősödő pilóta és az ifjú szerkesztőnő – mint azt már vázoltam – egymásra találnak. Egyébként a szívrabláshoz az eddig elmondottakon kívül még az is jól jön, ha valaki Harrison Ford. Ő játssza ugyanis a világtól elvonult hőst. Partnere Anne Heche, akiben fanyar humorú, remek színésznőt ismerünk meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3769