KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A test

Tamás Amaryllis

 

Zsigmond Vilmos kamera-tekintete szentföldi tájakra, Antonio Banderas színészi talentuma a lélek belső tájaira kalauzol.

E film és témája – a mindenkori Hatalom könyörtelenségéről, vámpír-természetéről – aligha szorítható műfaji sémákba.

Hadseregben szolgált, régészetet tanult katonalány, valamint háborút megjárt titkosszolgálati kém, Matt – akit később vatikáni pappá szenteltek – próbál szabadulni a politika polipcsápjainak szorításából. Az „ok”: egy – felfedezésnek vélt – csontmaradvány tudományos módszerrel bizonyított azonosítása.

Az Egyház (a vallástörténet), az Állam (a hatalomtörténet), a tudomány elfogulatlanságát, a művészetek pártatlanságát, a mindennapok élhetőségét át- meg átszövi a burjánzó etikátlanság és korrupció. Hőseink – a régész és a pap – nem is akármilyen rangú kérdéssel kavarnak „világraszóló” botrányt, teremtenek aggódni valót a világi politikai és az egyház „felkentjeinek” – tenyérnyi vagyonukat, gazdasági érdekeiket illetően is. Azt állítják, meglehet: Jézus itt maradt a Földön. Gondoljunk csak a Barguzinban fellelni vélt maradványok kiváltotta indulatok igazi okára, vagy arra, hogy József Attila vagy Latinovits Zoltán „öngyilkosságát” is sokan kétségbevonják. (Esetleg újra kellene írni az irodalom és a színjátszás hazai történelmének egyes fejezeteit…)

Időnként szembesülni kell a legendákkal, a legenda-biznisszel, az oda-vissza politikai játszmákban egymás ellen hergelt kasmíriakkal, indiaiakkal, izraeliekkel, palesztinokkal… És akkor elkezdődhet egy új időszámítás. Az a bizonyos „bensőnkből vezérelt”. Ez Jonas McCord filmjének igazsága.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3387