KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Skorpiókirály

Herpai Gergely

 

A Múmia II készítői hamar rájöttek, hogy a rettenetesen sablonos és idétlen folytatásban az egyedüli hatásos (vagy inkább hatásvadász) jelenet a Skorpiókirály támadása, és az izompacsirta vezér figurája maga is felülmúlja aZ Indiana Jones-utánzat főszereplőt meg a másodszorra gyorsan unalmassá vált „Múmiát”. Ezért gondolhatták, hogy remek Conan, a barbár-szerű filmet lehetne készíteni a „The Rock” (polgári nevén: Dwayne Douglas Johnson) főszereplésével egy, a Skorpiókirály korábbi kalandjait feldolgozó filmben. Tévedtek. Dwayne Douglas addig remek színész, amíg meg nem szólal, ez viszont elkerülhetetlenül bekövetkezik még a film elején… (Arnold Swarzenegger bizony Kevin Spacey-nek számít „The Rock” mellett, és ez sajnos igaz a többi színészre is.)

A történet és a látványvilág is a szokásos fantasy kliséket idézi: a készítők a történelmi hűség megőrzése érdekében (elvégre nem egy kitalált világról, hanem valóságos korról van szó) a minimális fáradtságot sem vették.

Talán jól is van így… A Skorpiókirály igazi akciófilm-rágógumi, gyorsan emészthető sztorival, és valóban egész látványos kardpárbajokkal. A sok Mátrix utánzat és kung-fu film után pedig szinte felüdülésként hat, hogy otromba, nehezen mozgó, de annál nagyobbat ütő, böhömnagy barbárok harcát láthatjuk. Nem szellemi felüdülés, de ezt pontosan tudja az ember, amikor beül rá a moziba…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2594