KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fülke

Nevelős Zoltán

 

Egyetlen helyszín, egy telefonfülke egy forgalmas manhattani utcán és 85 percnyi szakadatlan feszültség. A fülkében Stu Shepard, egy nagyszájú színészügynök társalog idegesen egy orvlövésszel, aki távcsöves puskájával mindvégig sakkban tartja őt, és olyan dolgokra kényszeríti, amelyeket kevésbé kényszerítő körülmények között nem tenne. Például őszinteségre, hazugságainak bevallására, saját hitványságának belátására. Stu ugyanis nemcsak ügyfelei futtatásában, hírek és álhírek adás-vételében enged meg magának hazug-félhazug trükköket, de a magánéletben is. Hiába van szép, okos felesége, a reggeltől estig tartó mobiltelefonálást delente megszakítja a film helyszínéül szolgáló fülkében, hogy onnan a lebukás veszélye nélkül fűzhesse egy zsenge színésznő fejét. Az orvlövész minderről tud, és önjelölt bíróként és véreskezű mentőangyalként úgy dönt, jó útra téríti a fiút.

A nyugdíjaskor felé járó Joel Schumacher rendező, amióta felhagyott a szuperprodukciók (Ha ölni kell;, Batman és Robin) gyártásával, kis költségvetésű, színészközpontú produkciókkal (Hibátlanok; Tigrisek földjén) ébresztett tiszteletet munkássága iránt. A fülkében a Tigrisek földjén azóta sztárrá lett főszereplője, az ír Colin Farrell találkozott Larry Cohen (Kannibál bébi; Bűnben égve) évtizedek óta érlelt forgatókönyvével, amelyről az író már Hitchcockkal is konzultált. A tíz nap alatt, valódi helyszínen forgatott kamarathriller szakmai kivitelezése átlagon felüli: a feszes cselekmény, az ötletes rendezés, a színészek megkapó játéka mind azt szolgálják, hogy a közönség kellemes borzongásban töltse ezt a másfél órát. A hatást a befejezés cseppet sem meglepő csavarja sem rontja el, csupán a moralisták kekeckedhetnek egy kicsit az őrült terroristának juttatott erkölcsnemesítő szerepen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2281