KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Árral szemben

Turcsányi Sándor

Apák és fiúk. Ezúttal pittsburghi vizeken. A szereplők feléről már a film elején kiderül, az apjuk rendőr volt (épp most lőtték le) vagy most is az. A szereplők másik feléről az derül ki, hogy a fiuk rendőr. Arrafelé úgy látszik, ez nem összeférhetetlen, sőt az egész rabló-pandúr egy nagy fene családi vállalkozás, mert előlépnek a kuzinok, vők és sógorok is. (Vajon ki van addig a boltban?)

Mielőtt felismernénk, hogyan lehet e kiterjedt családfán zöldágra vergődni, már van egy rakás hulla, mintegy a mű eszmeiségét prejudikálandó. És annyi autó van összetörve, hogy csak az ócskavas árából az ezredfordulóig bőségesen fedezhető lenne valami kisebb kelet-európai ország filmgyártása.

Még az áraknál maradva. E havi rejtvényünk: Mi van az árral szemben? Az, ki azt mondja, a bár, az sajnos kiesett. Az árral szemben (a mozijegy viszonylatában nézvést) a színvonal van. A jegyár magas: százhatvan forint néhol. A színvonal pediglen most is alacsony, mint Bruce Willis.

Eszembe jut kamaszkorom néhány legszebb nyara. A csibészpáholy és az egységes helyár. Nos, jelen opuszunk a kétforintos helyárral szemben is alul maradna. Amolyan igazi ötcentes csemege: bádogedeon. Az előállítási árral szemben – fabatkát sem ér.

S ez még csak a kezdet! Folytatom a harcot! Az randa kultúrmocsok ellen. Stílusosan, a fegyveres harcot. Megint lelövöm a poént! Az öngyilkos a gyilkos. A végén a képibe is vágja a hős: Ön gyilkos, jóuram!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=178